EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. augusztus 21. | Sámuel, Hajna, Piusz napjaAKTUÁLIS SZÁM:584341. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Kollár Árpád

Nyárhó

2013. június 5.



A VIII. Vajdasági Rohambrigád Általános Iskola mögött fölgyújtottuk a nyárpelyhet. A magyarterem alól átfutott a tűz a történelem-, majd a szerbterem alá. A magyar és a szerb között persze akkor is ott volt a történelem. Hiába toporogtunk, csapkodtuk a dzsekijeinkkel, nem tudtuk megállítani. Nem vártuk meg, hogy a földrajzterem alatti dzsumbuj is lángra kapjon, elfutottunk. Kerülő úton, földes utcákon futottunk hazáig, elméletileg még Jugoszláviában.

Másnap ugyanezeken a görbe utcákon mentünk iskolába, gyakorlatilag már Szerbiában. Máshol, mások közben nem csak a nyárpelyhet lobbantották lángra. A mi nyárfasorunk derékig megszenesedett. Hiába szorongtunk napokig, hogy a tűzoltókat is ki kellett hívni, minket nem büntetetett meg senki: a szerbeket hívatták be az igazgatóhoz, ők még ebben is jobbak voltak. A rekonstruált történet szerint a mi tüzünk magától elhalt, ők viszont délután már sokkal szakszerűbben gyújtogattak.

Jugoszlávia és Szerbia között persze nincsen ilyen éles tűzvonal. Mi még évekig ugyanazokon a hol latyakos, hol poros utcákon mentünk haza, és ugyanazt a tíz deka szalámit, negyed kenyeret ettük jogurttal a nagyszünetben. Ma már azt is tudom, hogy nem szalámit, hanem fölvágottat, és persze joghurtot. Nyolcadikban viszont Postojna helyett Becsére mentünk osztálykirándulásra, és azóta sem jutottam el Szlovéniába. Jugoszlávia egyre több és több Szerbiát tartalmazott, egyre nyilvánvalóbban egyre több adalékanyagot. Egyre több szorongásra emlékszem, de lehet, ez is csak utólagos rekonstrukció.

Jugoszlávia egyébként semmi különös. Az egy ház a Vardar utcában, ami még most is itt áll, Szerbiában is. Jugoszlávia az, hogy van hó télen, sok-sok hó, az autók pedig tükörsimára tapossák az utat. Lehet csúszkálni. Az, hogy füstszag van a külvárosban, és ez jó. Az, hogy a pesti vasút töltésén nyílpuskával kilőjük a szomszéd gyerek szemét. Nem baj, amúgy sem szerettük. Jugoszlávia egy góré a Partizanska Baza utcában, beletúrom a kezem, beletúrom a lábam a csövek közé. Az, hogy mindenhol értik, amit mondok. Az, hogy nem értem a világot, de nem is akarom.

Jugoszláviának semmi köze olyan dolgokhoz, mint a tenger, a farmernadrág vagy Tito elvtárs, maximum a cocktához van valamennyi. És nem, kurvára nem érdekel, nem akarom századszor is végighallgatni azt a nagyon saját történetedet, hogy ide jártatok farmernadrágért, meg mit tudom én, miért. Jugoszlávia ugyanakkor nekem is egy nagyszerű póz, például, hogy én voltam még pionír. Ellenben Szerbia is egy nagyszerű póz, például, hogy nálunk meg csak úgy lőnek az utcán, érted. Érted, ez meg az én nagyon egyedi történetem, ami viszont már téged untat, szerencsére.

Havonta elhajtok a nyárfasor mellett, hazafelé menet. Így mondom, hazafelé. És havonta tudom, hogy már semmi közöm az egészhez, az egészhez. A nyárfasorhoz, a tantermekhez, az utcákhoz. Mert mi közöm lenne, nekem, ahhoz, aki fölgyújtotta a nyárpelyhet. Nem is így mondtuk akkor, ezt is másvalaki mondja már helyette. Nyárhó, ő még azt gyújtotta föl. És mi közöm azokhoz, akikkel együtt. Már csak fényképről ismerem őket. Keményen dolgoznak, erős cigarettát szívnak, erős pálinkával. Én persze filozofálk, filozofálok, így mondanák. Vékonyat szívok, ha szívok, és szagolgatom, nem hajtom föl a pálinkát. Mint egy buzi. Egy peder. Ők így mondanák. Mert ők keményen dolgoznak, gyorsan öregednek, és több közük lehet még önmagukhoz.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.