EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. december 13. | Luca, Otília, Lúcia, É napjaAKTUÁLIS SZÁM:625348. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Vári György

Jugoszláv szerelem

2013. június 5.



Gyerekkoromban internacionalista voltam. Életem első külföldi útja a horvát tengerpartra vezetett – Pozsonyban és Bécsben nem volt tenger, Bécsből kizárólag Gorenje-hűtőgépekre emlékszem. A tengerben jónak tűnt, hogy végtelen, mindent mindennel összeköt, és a partján vadidegenekkel énekeltük – a társas úton velünk lévő arcoktól kezdve a többi létezőszocialista idegenig bezárólag –, hogy „Yugoslaviaaaa, Yugoslaviaaaa”… Ment a refrén, mindenki értette, egy nagyon izmos fiú játszott hozzá hangszeren, bulihangulat, de némiképp tüntetés is, és megelőlegezett, ijedt nosztalgia, akkor is éreztem. Valami már félig elmúlt, s épp végleg elmúlni készül. Poszttitói képeslap, hangos fénykép. Fogalmam sincs, hogy kerültünk oda és mi lett később, a tengerisünök vázára emlékszem csak, amiket kibúvárkodtam, meg a kétségbeesett, dacos himnuszra. Azt se tudtam tán, mit jelent a jugoszláv, a sokféleségről annyi jött le, hogy mikor megálltunk Eszéken, a krimóban magyarul beszéltek, ahová a lányok bementek pisilni; mondta Anyu, itt is laknak magyarok, régebben ez is Magyarország volt. Tán már később mondta, hogy volt egy fiú, aki a hatvanas évek végén vagy a hetvenesek elején a dubrovniki nyaralása alatt „udvarolt neki”, később párszor még Pesten is meglátogatta. Jugoszláv fiú, ennyit lehet tudni róla. A dal, az elnyújtott, már-már gyászoló refrén, Yugoslaaaviiiiaaa, az ő története miatt összekapcsolódott a szerelemmel, az izmos hangszeres fiú viselte anyám régi szerelmének vonásait. Jó pár év múlva Londonban belefutottunk a Pride-ba az anyámmal, vidám travik áradata hömpölygött felénk, vicces volt és színes, a fokozottan konszolidált anyám hirtelen gondolt egyet és belevetette magát a fölvonulásba, hisz azt hallottuk énekelni – a dallamáról ismerte föl –, hogy „ha minden nyelven szerethet a szív”, satöbbi. Akkor, kamaszként jutott eszembe újra a Yuugooslaaaviiiaaaa, s azóta is, ha a különbségek, a szabálytalanság szépségére gondolok – majdnem mindig, ha igazán fölszabadultan érzem magam. Hogyne tudnám, ki volt valójában Tito, milyen hazug és robbanékony volt a mese, s milyen borzalmas véget ért – de ha az embertestvériségre gondolok, nem az Örömóda, hanem a tengerparti refrén szólal meg bennem: Yu-go-sla-vi-a. S olykor eltűnődöm, merre járhat most, megvan-e, jól-e van-e az anyám régi jugoszláv szerelme.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.