EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. október 20. | Vendel, Irén, Kleopátra napjaAKTUÁLIS SZÁM:605472. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Forgács Zsuzsa Bruria - Korbel Péter - Szakács Melinda

Jugó

2013. június 5.



1. Az embertől délre elhelyezkedő vágy. Az érthetetlen szabadság, a felfoghatatlan ideális állapot fikciója a tőle északra elhelyezkedő rabszolganépek szívében. Egy hely, amelyre nincs magyarázat, se égen, se földön, se északon, se délen, se keleten, se nyugaton, senkinek sincs halvány segédfogadalma se, hogy mi tartja egyben, miért nem esik szét pozdorjává a jugó-gondolat, még akkor se, amikor már szétesett. Egy hely, ahol lelövik az oda látogató uralkodókat és ettől világháborúk törnek ki, egy hely, ahová az ember lánya egyetemista korában, a vezér, Tito halála ürügyén le akar menni fegyverrel harcolni a hegyekbe, hogy megvédje az elképzelt orosz bekebelezéstől. Egy hely, ahol az ember lánya Kalasnyikovval a kézben képzeli el ifjúkori hősi halálát, mert rettenetesen szenved az őt eluraló, embertelen kínokat okozó, elszabadult szerelmes szenvedély tombolásától. Egy hely, ami tele van hatalmas, gyönyörű szerb pasikkal, akik megmentenek a többi szerb pasitól, akik a letekert kocsiablakon át kurjongatva, üvöltözve üldöznek a belgrádi éjszakában, azzal a szándékkal, hogy kirángassanak, és… a többit már tudjátok. (FORGÁCS Zsuzsa Bruria)


2. (tn./mn.) biz. Ország, ahol sosem voltam. Isiben belénk tukmálták a láncos kutyát, de én akkor is csak annyit tudtam róla, hogy ott már akkor is lehetett dobozos sört kapni, amikor én még nem is ittam. Sört. Apám – kétéves koromban – Pulán beállt a manökenek közé fotódzkodni az aréna boltívei alá. Diakép őrzi a mai napig, ahogy ötvennégy kilójával, matrózcsíkos pólóban feszít a délszláv bombádzók között. Arcán vidám mosoly és SZTK-keretes szemüveg.  Én Nagyival aközben meséket olvastam Várpalotán. Pontosabban Nagyi olvasott, én meg hallgattam. Majd egy hónappal azután, hogy a szüleim megjöttek Jugóból, képeslapot hozott a postás. Miki egér volt rajta. Szemei kidomborodtak, hogy mindenfelé tudjon nézni. Tengerillata volt annak a képeslapnak. Jugóból jött. Nagyi meg mesélte, hogy Fiumébe útlevél nélkül ment. Arról már csak később értesültem, hogy a fiumei pályaudvar teljesen ugyanolyan, mint a füzesabonyi. Ellenőriztem. Igaz. Hogy miért? Tessék utánanézni! (KORBEL Péter)


3. Vágy, amely a szüleim elmeséléseiben szereplő Jugoszlávia megismerésére irányul. Vágy, hogy magam is részesüljek a békebeli idők jóságaiból, a jugoszláv életérzésből. A fönnállásának utolsó éveiből származó emlékeim: a szájamban szétolvadó medeno srce (mézeskalács-szív), jaffa- és plazma-keksz; a főkötős asszony arca a milliókon és milliárdokon, valamint az infláció szó korai megismerése – sokáig azt hittem, olyan, mint az injekció, aztán elmagyarázták, hogy az infláció az, amikor reggel még a bolt polcain porosodó összes csokit megvehetnéd a főkötős asszonyos pénzzel, míg délután már csak egyet, ráadásul abból is csak a kicsi banánosat. A vágy később is erősen dolgozott bennem, szivacsként szívtam magamba az olyan elejtett információkat, mint az egyik nyaralásunk kikötőbéli sétája alkalmával azt, hogy Tito hajóját Galebnek, azaz Sirálynak hívták. Ez volt az első madár, amit szerbül tudtam, és azóta is mindig ez jut eszembe, ha meglátok egy hajót. Nem tudtam pontosan, hova tároljam ezt, de azt igen, hogy Titónak volt valami köze Jugoszláviához. Kamaszkorom végére már sokat megtudtam Titóról és a hatalmas balkáni országról, amelybe magam is beleszülettem, ám a jugoszláv életérzésről vajmi keveset sejtettem. Miután elhagytam szülőföldemet, csak fölerősödött bennem az iránta érzett szeretet és elkötelezettség. Egy véletlen alkalommal a zenelejátszó régi, jugoszláv rockballadákat kezdett játszani a szobámban. Ekkor éltem át először azokat az időket, amelyek után gyerekkorom óta sóvárogtam. A szívem a torkomban ugrált, s csak szaladtam volna hazáig, hogy a világba kiabáljam: „most már én is tudom, én is érzem, hol vagyok otthon!” Azóta is elhozza nekem Jugoszláviát a Bijelo Dugme, a Riblja Čorba és Đorđe Balašević. (SZAKÁCS Melinda)


4. Yugo


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.