EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. szeptember 23. | Tekla, Líviusz, Ila napjaAKTUÁLIS SZÁM:594001. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Skandináv lottó

Jon Fosse

A gitáros

Monológ

2015. november 15.



Középkorú férfi, kopott nagykabátban lassan, ringó léptekkel közeledik. Haja kócos, vizes. Szürke ujjas kesztyűt visel. Egyik kezében ócska gitártokot tart, másik kezével vizes hajába túr.

 

Hjajj

Végre szárazon

Hideg van

Iszonyú hideg


(Fel-alá járkál)


Itt legalább meleg van

Jó meleg


(Megáll. Leteszi a gitártokot, nekitámaszkodik)

(Szünet)


Itt jó meleg van


(Körülnéz)


Nekem persze

tökmindegy

Csak ne legyen túl hideg

Mert nem szeretek


(Megrázza a fejét)


fázni

Amúgy

mindegy

nekem már

minden mindegy

Nap nap után

az aluljárómban

gitározom

énekelek

ugyanazokat a dalokat újra és újra

Az emberek meg elmennek mellettem

mindig elmennek mellettem

valaki a városba megy

valaki a városból jön


(A gitártokra támaszkodik, s mutatja, hogyan vonulnak fel-alá az emberek)


Felém tartanak

Aztán elmennek mellettem

Mindig elmennek mellettem

Az én aluljárómon

megy végig mind

Elmennek mellettem

Folyton csak jönnek-mennek mialatt én játszom

jönnek felém

aztán távolodnak

Minden áldott nap elmennek mellettem

És van köztük olyan aki

minden áldott nap elmegy mellettem

És én minden áldott nap játszom nekik

ők meg lehajtott fejjel mennek tovább
Mintha szégyenkeznének amiatt

hogy minden áldott nap el kell menniük mellettem

és hogy hallják énekem

ilyenkor télen kénytelenek észrevenni

hogy reszketek a hidegben

akkordról akkordra játszom a dallamot

mindig ugyanazt énekelem

Nap nap után látják hogy ott énekelek

és minden áldott nap ugyanazt énekelem

mialatt ők

újra meg újra

elmennek mellettem

Felém jönnek

Távolodnak

És szégyellik

hogy elmennek mellettem

Mert akik minden nap elmennek mellettem

szinte soha nem adnak pénzt

Csak ha különleges nap van

ünnepnap

vagy ilyesmi

vagy ha berúgnak

adnak pár koronát

Ünnepnapokon

előfordul hogy sok pénzt adnak

De hétköznap csak elmennek mellettem

lehajtott fejjel

Elmennek mellettem szégyenkezve

Lehajtott fejjel mennek el mellettem

én meg csak énekelek

jól ismert dallamot játszom

a gitáromon

Elmennek mellettem szégyenkezve


(Kérdőn)


Vajon engem szégyellnek

Vagy magukat szégyellik

Hosszú sorokban

mennek el mellettem minden áldott nap

és hallják énekem

Férfiak

Nők

Gyerekek

Öregek

Mialatt az aluljárómban

gitározom

elmennek mellettem

A lábamnál meg

a gitártok nyitva

Páran pénzt dobnak

bele

De legtöbben nem adnak semmit

Énekelek

Órákon át csak énekelek

Nem mintha olyan sok dalt tudnék

És igazából nem is szeretem a dalokat

egyáltalán nem

És igazából a zenét sem

szeretem


(Szünet)


Már nem

Azelőtt persze szerettem a zenét

Akkor semmi mást

nem szerettem annyira mint a zenét


(Csüggedten nevet)


De most már a zenét sem szeretem

annyira

Már nem


(Lelkesen)


Hisz minden nap énekelek

keresek is rajta

pár koronát

Énekelek

Azoknak énekelek akik meg akarják hallani


(Felnevet)


De azoknak is akik nem akarják meghallani

És hálás vagyok

ha valaki ad

egy keveset

Egy kis aprót a zsebéből

Ha valaki a zsebébe nyúl

és kivesz egy kis aprót

a gitártokomba

dobja

hálás vagyok érte

Pénzért énekelek

Ilyen vagyok


(Rövid szünet)


Persze másképp is lehetett volna

Hogy itt kötök majd ki

épp ebben a városban

ilyen messze északon

nem hittem volna

De így történt


(Nevet)


Egy nő miatt kerültem ide

és egy fiú miatt maradtam itt


(Nevet, a fejét rázza)


Ennyi az egész

Nincs ebben semmi kivetnivaló

Hisz ennyi az egész

Idejön az ember egy nő miatt

És itt marad egy gyerek miatt


(Belegondol)


No meg a félelem miatt

amit nem értek


(Szünet)


De olyan fontosnak hangzik

Pedig

Egész csodálatosan hangzik


(Nevetgél)


És egy szó sem igaz

az ilyesfajta költeményből


(Újabb szünet)


Tehát utcai énekes vagyok

Utcazenész

ahogy mondani szokták

Bár leginkább

Gitárosnak hívnak

Már az anyám is így hívott

Bármit is

értett ezalatt


(Rövid szünet)


De az anyám hívott először

Gitárosnak

Mert amikor fiatal voltam állandóan gitároztam

Játszottam iskola előtt

Játszottam iskola után

Egyre csak játszottam

Vajon fejlődtem attól

hogy ennyit gyakoroltam

Egyáltalán nem


(Nevet, elkeseredve csóválja fejét)


Semmire sem voltam jó

Sokat gitároztam

De jól játszani

sose tanultam meg

Rosszul gitározom


(Rövid szünet)


mégis játszom folyton csak játszom

kisfiúkorom óta játszom

de senki sem merné azt állítani

hogy jól gitározom

Rosszul gitározom


(Nevet)


És annál is rosszabbul énekelek

A kölykök kiabálnak utánam

Gitáros

zörgetik a vödröt

kiabálják

Takarodj haza

ahonnan jöttél

Menj már

Ezt kiabálják

a kölykök

utánam

És télen még

hógolyóval is

megdobálnak

Engem

Meg a gitáromat

És kiabálnak utánam

Néha még a pénzt is

megpróbálják

elvenni tőlem


(A zsebére üt, csörög benne az aprópénz)


Nem lett belőlem nagy zenész

Saját dalt sem írtam soha

Mások dalait

játszom a gitáron és énekelek

Egy aluljáróban

gitározom

Énekelek ahogy tudok


(Bólint, nevet, felveszi a gitártokot, elindul, lassan himbáló léptekkel)


Nem nem lett belőlem nagy zenész

A gitáros vagyok és az is maradok

Egy ember gitárral

Egy ember énekel néhány dalt


(A gitártokot egy bárpultnak támasztja, lehúzza a kesztyűt, a pultra teszi, szájához emeli a kezét, fújja. Leül egy bárszékre, a pulton egy pohár sör van. Maréknyi aprót vesz elő a kabátzsebéből, a pultra teszi. További pénzérmék után kutat, talál egy párat, azokat is a pultra teszi)


Minden napra jut egypár korona

Ha meleg van és süt a nap

akkor van elég pénz

Borult időben hidegben

kevesebb jut

Ma pedig

borzasztó hideg volt


(Megint az ujjait melegíti, aztán megszámolja az aprót)


Ötven korona


(Tovább számol)


Hatvan


(Tovább számol)


Hetvenöt korona

Nem is olyan rossz

Nem is olyan rossz ilyen hideg napon

Mert ma aztán

tényleg hideg volt

Mégis órákig játszottam

a hideg ellenére

Egy ember harminc koronát adott

Igen ilyen is előfordul

Pedig minden nap

elment mellettem

sok-sok éven át

de soha nem adott semmit

Soha egy fillért sem adott

de ma megállt bámult

nagyra nyílt üres szemekkel nézett engem

Ott voltam mikor elégették a feleségem

mondta

Bólintottam

és énekeltem tovább

egy jól ismert dallamot játszottam a gitáron

Láttam ahogy a feleségemet betolják

a hamvasztóba

mondta

biccentett felém

Egyenesen betolták

mondta és széttárta a karját


(Széttárja karját)


nagy nedves kék szemmel

bámult rám

tekintete elsötétült

Egyenesen a hamvasztóba

mondta

Aztán csak hamu került elő onnan

Semmi más

Semmi más nem maradt a feleségemből
meg az életéből

mondta

és széttárta karját


(Széttárja a karját)


Ennyi

mondta a férfi

És téged meg annyi éve

hallgatlak

Tessék egy pár korona

mondta

és elővette a pénztárcáját

adott harminc koronát

Se többet

se kevesebbet

Harminc koronát

se többet se kevesebbet

Tessék

mondta

és a tokba dobta a pénzt

A dal végére értem

Ma elégettem a feleségem

aztán muszáj volt innom

Egy kicsit be vagyok rúgva

mondta

bólintottam

újabb dalba kezdtem

és láttam ahogy megy tovább az aluljárómban

annyiszor láttam már így

Hol egyedül

Hol a feleségével


(Belekortyol a sörbe)


Hát ennyi az egész

Ilyen az élet


(Énekelni kezd, visszafogva)


Talán egyszer

a felesége miatt

jött ebbe a városba

És miatta

maradt itt

A felesége elment

hamu lett belőle

Valaha én is

egy nő miatt

jöttem

ebbe a városba

hát ennyi


(Abbahagyja az éneket)


Pedig


(Nem folytatja)


Nem vagyok öregember

Csak majdnem


(Felnevet)


Na igen

Azt hiszem mégis öreg ember vagyok

Már nem fiatal

Semmiképp

És valaha egy nő miatt

jöttem ebbe a városba

Valaha

Most már régen


(Lekászálódik a bárszékről, lehajol, kinyitja a gitártokot, előveszi a gitárt. Visszaül a székre, penget néhány akkordot, halkan énekel)


Egy nő miatt jöttem ide

Valaha régen ebbe a városba

Valaha régen

Jöttem

ebbe a városba

messze északra

Éldegéltünk

ő meg én

Messze északon

És fiúval áldott meg az Isten

A mi Istenünk egy fiút adott


(Abbahagyja a dalt, de tovább pengeti a gitárt, aztán rácsap a húrokra, nevet)


Na igen

Így alakult

Nem érdemes

beszélni róla

Nem


(Elnyújtja)


Nem kell ezen fennakadni


(Szünet. Kezét a pultra teszi, lökdösi a pénzérméket)


Hát mára is

jutott néhány korona

Pedig milyen hideg nap volt

Nem olyan nagyon sok pénz ez

De nekem elég


(A pénzt piszkálja, aztán penget egy akkordot, majd megint a húrokra csap)


Úgy van jól minden ahogy van

És ideje van mindennek

ahogy mondja

az a Prédikátor

a Bibliában


(Bólint)


Igen ennyi az egész


(Szünet)


Ideje van

mindennek

Ideje van

Az együttlétnek

A magánynak

Az életnek

Az elmúlásnak


(Rövid szünet)


Egyszer abba kell hagyni nem

Nem tarthat minden örökké

El kell kezdeni

És abba kell hagyni


(Megint a pénzt lökdösi)


Huszonöt a sörre


(Felemeli a poharat, iszik, beletúr a hajába, fejét rázza, leszámol huszonöt koronát, befelé tolja a pénzt, a maradékot a pult széléről a kezébe csúsztatja, és zsebre teszi. Iszik még egy kicsit)


Egész jó pénz jött ma össze

a hideg ellenére

De nagyon fáztam

Ma iszonyú hideg volt


(Feláll, járkál, viszi magával a gitárt)


Hideg a tél annak

aki kint zenél

Ezen a kis pénzen élek

amit a játékkal keresek

Akármilyen hideg van

nekem játszanom kell

Így is kevés

Mindenképp játszanom kell

De


(Hirtelen felnéz, mintha eszébe jutna valami. Áll, felfelé néz, mintha megvilágosodna)


Igen

Hát ennyi

Ideje van mindennek


(Hirtelen elhallgat. Elmosolyodik, felemeli a gitárt, megpengeti, énekelni kezd, vidáman)


Egy nő miatt jöttem ide

Távoli országból jöttem ahol más nyelven beszélnek

Egy fiú miatt maradtam itt


(Abbahagyja, rövid szünet, tovább énekel, de már nem kíséri gitáron a dalt)


Egy fiú miatt aki más nyelven beszél

Hallom hogy közeledik

majd távolodik tőlem a zene

A fiamért maradtam

Itt élek zenélek remélek

Minden áldott nap kiállok zenélni

Eljátszom a legrégibb dalom

Egy pár koronáért adom

Régi viskóban lakom

Ez a legkisebb bajom

Egy pár koronáért adom a dalom

Csak ennyi a dolgom


(Elhallgat. Fel-alá járkál, kezében a gitárral, halkan nevetgél)


Nem vittem sokra

Nem lett belőlem más

csak ami lett

Olyan sokra vihettem volna

De végül

nem lett belőlem más

csak ami lett


(A bárpulthoz megy, sört iszik. Tovább járkál, hirtelen felemeli a gitárt, mintha játszani akarna, de meggondolja magát)


Nem nem akarok többet játszani

Túl sokszor pengetem végig

ugyanazokat a dallamokat


(A gitárt nézi, fejét rázza)


Nem

Nem nem

És akkor meg mi van


(Magát utánozza)


Akkor meg mi van

Akkor meg mi van


(Énekelni kezd)


Minden marad olyan amilyen

Történjen aminek történni kell

Nem érdemes beszélni róla

Bennem sincs semmi érdekes

Az vagyok akinek látszom

Néhány kopott ruha

Fáradt arc

Vékony ősz haj

Fáradtság

Ez látszik leginkább rajtam

Fáradt vagyok

Az vagyok akinek látszom


(Abbahagyja az éneket. Szünet. Beszél)


Semmi sem az enyém

Csak néhány ruha

A gitár

És némi bátorság

ha nem is túl nagy

ahhoz elég hogy énekeljek

azoknak akik hallani akarják


(Rövid szünet, mosolyogva hozzáteszi)


de azoknak is akik nem akarják hallani


(Megint énekel)


Csak az vagyok akinek látszom

Tudok egy pár dalt

De igazából nem sokat

A legtöbbet már elfelejtettem

Az vagyok akinek látszom

Az vagyok akinek látszom

Lassú mozdulatok

Eső szél

És a kétségbeesés

Csak egy


(Rövid szünet)


szép szó


(Rövid szünet. Megint énekel)


Egy régi dal vagyok talán

egy el nem énekelt régi dal

Élek kétségbeesetten

amerre járok énekelek

a kelő napról

a fáradt napról

a legnagyobb örömről

a legkisebb gondról

A bánatról szól a dalom

A rám köszönő napról


(Abbahagyja az éneket. Beszél)


s amikor más dalába

temetem magam

Egyszer végre fellélegezhetek

Eléneklem saját életem

Mindenki hallja majd a dalt

Én meg a többiek és te is


(Leül a sarokba, ölében a gitár, egy darabig ülve marad. Később feláll, járkál, a bárpulthoz megy, a pulthoz támasztja a gitárt, leveszi a kabátját, csörög a sok apró, a kabátot a bárpult fölé akasztja, megint járkál)


Ennyi az egész


(Rövid szünet, bólogat)


Hisz ideje van mindennek

Ahogy a Biblia mondja

a Prédikátor

a Bibliában

Ideje van mindennek

Egy ember

Egy dal


(Felveszi a gitárt, a húrok közé csap, aztán elkezdi lazítani az egyik húrt, közben pengeti, majd egészen kilazítva megpendíti, a húr a gitárhoz csapódik)


Nem maradhatok itt

Nem maradhatok

az aluljárómban

hogy régi dalokat énekeljek

Éveken át

Idejöttem


(Belegondol)


Igen

már nagyon régen volt

Egy másik országból jöttem

És itt maradtam

Egy nővel éltem

De aztán


(Nevet)


elhagyott


(Megint nevet, fejét csóválja)


Fiunk született

Volt egy kis házunk

az erdő szélén

a fjord mellett

De aztán elhagyott


(Fejét rázza, nevet)


Elhagyott


(Énekel, a laza húr ellenére is próbál gitározni)


Elhagyott

Azt mondta folyvást csak

gitározom

hogy nem lesz belőlem

semmi

Csak gitározom

Nem keresek

elég pénzt sem


(Abbahagyja. Szünet. Beszél)


Tanítónő


(Magyarázva)


Festő akart lenni

de senkinek nem kellettek

a képei

ezért lett belőle tanítónő

Nem keresett sokat

Épphogy

meg lehetett élni belőle


(Énekelve, karcosan)


Megélni belőle

Megélni

Megélni

Minden nap dolgozott

Minden nap munkából jött

Otthon maradtam

a fiunkkal

Gitároztam

Elment

Megjött

Elment

Megjött

Minden nap dolgozott

és munkából jött haza

hozzám a gitárhoz

és a fiunkhoz


(Beszél megint, magyaráz)


Már nem festett több képet

Nem mintha olyan sokat számított volna


(Nevet)


Nem szép tőlem hogy ezt mondom

De nem voltak igazán jó

képek

Festett

Képeket festett

A végzettsége is megvolt hozzá

olyan mint a többinek

itt fent északon

Azért jó festmények voltak


(Fejét rázza)


Elég jók

De nem túl jók

Csak jó festmények voltak

Csak a művészethez

nem volt közük


(Rövid szünet)


És ezt igazából

senki sem állította


(Kuncog. Szünet. A meglazult húrt teljesen kihúzza, a húr leválva a gitár nyakáról lóg lefelé)


Sikertelen művész volt


(Helyesbít)


most is az

Így van

Az ilyenekre is

szükség van


(Kérdőn)


Ahhoz hogy az egyiknek sikerülhessen

a másiknak nem sikerülhet

Ennek így kell lennie

Talán

Talán így kell lennie


(Énekelni kezd, gitározik, annak ellenére, hogy az egyik húr hiányzik)


Így kell lennie

ahhoz hogy valami az egyiknek sikerüljön

a másiknak is próbálkoznia kell

anélkül hogy sikerülne neki

Sikertelen művész volt

Egy nap azt mondta menjek el

Pénzért adom a dalaim

Magányos ember vagyok

egyedül élek a gitárommal


(Abbahagyja a dalt)


De egy nap abba kell hagyni

Én szívesen abbahagyom


(A gitárt nézi, nevet)


Inkább


(Elhallgat)


Mit is akarok

inkább

Ha tudnám én azt

Biztos inkább


(Egy másik húrt kezd lazítani. Bizalmaskodva)


És azt hiszem a fiam szégyelli

hogy ilyen apja van

Gondold csak meg

milyen apa az aki az aluljáróban

gitározik


(Még jobban kilazítja a húrt, így pengeti)


Hát akkor abbahagyom


(A húrt leszedi a gitárnyakról, már két húr lóg a hangszerről)


Feladom

Megtettem amit lehet

értelme nem volt

Most szépen feladom


(A gitárt nézi, énekelni kezd, hozzá a megmaradt négy húron játszik)


Most végre feladom

Soha nem kellett volna

ebbe az országba jönnöm

messzi északra

De idejöttem

Fiam született

Itt maradtam

A fiam meg annyit

szégyenkezik miattam


(Abbahagyja. Fejét rázza, nevet, beszél)


Sikertelen ember vagyok

Épp ez az


(Leteszi a gitárt. Pár lépést hátrál, nézi a hangszert. Megint odamegy a gitárhoz, felveszi, rácsap a húrokra, aztán lazítani kezdi az egyik húrt, megint rácsap a húrokra, aztán teljesen kilazítja a húrt, ez a húr is leválik a hangszerről. Egy másik húr után nyúl, tépi-tépi, amíg a húr el nem szakad. Nevet. Leteszi a gitárt a bárpultra, leül a székre, felemeli a poharat, iszik. Fejét a kezére támasztja. Így marad. Felnéz. Vigasztalón)


Majd megoldódik

Nem muszáj itt maradnom

ebben a városban

ilyen messze északon


(Szünet)


Majd csak megsegít

az Isten


(Nevet, feláll elindul, fel-alá járkál. Énekelni kezd.)


Minden reményem

Istennél az égben

Ha ő nem néz le rám

Akkor én már


(Félbehagyja, rövid hallgatás után folytatja)


Van az égben

egy nagy vár

csillog akár a nap

Ott a gazdag és a szegény


(Abbahagyja, kitör belőle a nevetés)


Szép

Nem is rossz

Egész jó

Vagy

Jó viszonyban vagyok az Én Istenemmel

Vagy nem is

Vagy mégis

Szerintem egész jó viszonyban vagyunk

Mi Atyánk és én

Nem is tudom


(Szünet. Bizalmasan)


Sokat imádkozom a Mi Atyánkhoz

És hiszem hogy a kegyelmében élek


(Szünet)


Miközben énekelek

úgy hiszem

közel vagyok a Mi Atyánkhoz


(Nevet)


Így van

Azt hiszem elég jó viszonyban vagyok

a Mi Atyánkkal


(Odamegy a bárpulthoz, beleiszik a sörbe. Dohányzacskót vesz elő a zsebéből, cigarettát sodor, meggyújtja)


Hát tovább megyek

Nincs más hátra


(Visszaül a székre, cigarettázik)


Nincs más hátra


(A gitárt nézi)


Eleget próbáltam már


(Elnyomja a cigarettát, feláll, elindul. Megáll, a cipőjét nézi)


Ja ja

Ennyi

Ami sok az sok

Ahogy mondani szokták


(Sóhajt. Szünet. Járkál fel-alá, énekel)


Sok országban jártam a világban

állandóságra vágytam

Mások nyomában jártam

sok helyütt a világban

Társaságra és békére vágytam

sok helyütt a világban

Barátságot

nyugalmat akartam

sok helyütt a világban

Fáradt vagyok

ismeretlen helyekre vágyom

Ahol végre megpihenhet a szívem

és élhetem az életem

A saját lábamon állok

A saját dalom dalolom

Kitárom az ablakom

Meglátom a bánatom

Meglátom a bánatod

Látom hogy innen elmegyünk

Ismeretlen városba költözünk

Látom hogy

egy örök városba érünk


(Abbahagyja az éneket. Szégyenkezve körülnéz. Szünet. Megint énekel)


Beteljesületlen ígéret vagyok

a jobb élet reménye

Sikertelen ötlet vagyok

furcsa dallal telve

Ember voltam

gitáron játszottam

reszkető éjszakákon át

Ember vagyok

s amim maradt

említésre sem méltó

Mentem elestem

Felálltam láttam

Nemsokára elmegyek

Máshova megyek

ahol nincs szükség a pénzre

Istenhez fohászkodom

S tudom örök békéjébe fogad


(Nevet, a fejét rázza. Tovább énekel)


Kérlek Istenem

vedd a kezem

vezess kapudhoz

Kérlek

Istenem

Őrizz meg kegyelmedben

őrizz meg engem

nehezen szabadon

hatalmas titkodban

Őrizz meg

mint egykor

teli tégelyt

engem

Hadd váljak semmivé

hadd váljak dallá

Hadd legyek titkos jel

mit az emberek értenek

Hadd legyek

angyalok ajkán

csillagok zenéje

Hadd pihenjek most meg

hadd lássam viszont régi barátom

elpusztult kutyám

hadd nézzek úgy körbe

hogy látni semmit se lássak


(Abbahagyja a dalt, csüggedten rázza a fejét)

(Ironikusan)


Semmi sem látszik

csak a kék ég

szüless és halj meg mielébb


(Belekortyol a sörbe, felveszi a gitárt, kilazítja a maradék két húrt is, visszateszi a gitárt a pultra, felhúzza a kesztyűt, felveszi a gitártokot, mászkál)


Ennyi az egész


(Énekelni kezd)


Nincs mit vesztenem

Nincs mit nyernem

Semmim nem maradt

ami a jövőt jelenthetné

A magam éjszakája vagyok

Mint az a nyelv

mit senki nem ért


(Abbahagyja a dalt, fejét rázza)


Hogy lehet így beszélni

Olyan nyelven

amit senki nem ért


(Csalódottan)


És ugyan miért kellene

másnak érteni

ezt a nyelvet

ha a nyelv én magam vagyok


(Sóhajt)


Nem

Mindegy az

Semmi


(Félbeszakítja magát)


De a pénz

Ma kerestem némi pénzt


(Zsebreteszi a kezét, a pénzt csörgeti)


Ahhoz képest hogy felnőtt ember vagyok

mégsem eleget

Csak néhány koronát

Egy kis aprót


(Maroknyi aprópénzt vesz elő. Pár darabot a földre ejt)


Egy kis aprót

sörre sem elég

Csak ennivalóra


(Tovább szórja a pénzérméket a földre)


De nem is lehet


(Letérdel, felszedi az aprót, visszateszi a zsebébe. Felnéz)


Így kellett lennie

Másképp nem történhetett volna


(Mosolyog)


De nyilván a magamfajta

Isten országába jut


(Nevet, a fejét rázza)


Azt meghiszem

Nem azok akiket itt nagyra tartanak

Hanem a magamfajták

Vagy igen

Vagy mégsem


(Megint nevet, rázza a fejét, feláll, mászkál. Énekel)


Folyton rovom

városok utcáit

Látom ahogy jönnek-mennek az emberek

Végig az aluljárómon

Újra meg újra

Jönnek-mennek

Néznek

Sosem állnak meg

Mennek a maguk útján

Jönnek-mennek

Sosem állnak meg

Az emberek


(Félbehagyja, már nem énekel)


Az emberek


(Körülnéz, leül a sarokba, lába közé fogja a gitártokot. Szünet. Nézi a tokot)


Ezzel meg mihez kezdjek

Gitárom már nincsen

tokra sem lesz szükségem


(Szünet)


Azért elég szép tok

Szép régi tok

Talán mégis


(Feláll, a tokot a falhoz támasztja)


De nincs már rá szükségem


(Mászkál)


Hát mihez kezdjek a tokkal

Ha már nincs gitárom


(Nevet)


Ideje van mindennek

A gitártoknak is

Igen igen

Elindul, lassan, himbáló léptekkel, észrevesz egy pénzérmét a földön, letérdel, felveszi a pénzt, zsebreteszi. Feláll, észreveszi, hogy maradt egy kis sör a pohárban, odamegy a pulthoz, kiissza a poharat. Előhúzza a dohányzacskót a hátsó zsebéből, sodor magának egy cigarettát, meggyújtja, majd lassan kimegy. Függöny



DOMSA Zsófi fordítása



Copyright © 1997, Jon Fosse és Det Norske Samlaget

Megjelent a Rowohlt Verlag GmbH, Reinbek by Hamburg engedélyével


 

Jon Fosse (1959) számos díjjal kitüntetett nynorsk (újnorvég) nyelvű író, költő és drámaíró. Színdarabjait több mint harminc nyelvre fordították le. Műveiben a cselekménynél fontosabb szerepet kap a nyelv zeneisége, ritmusa, az ismétlődő nyelvi elemek variációi által teremtett árnyalatok. Prózájából és színműveiból hiányzik a részletező valóságábrázolás, általában kevés, vagy, ahogy A gitáros esetében, egyetlen szereplő intenzív lelkiállapota bontakozik ki előttünk. Számos regénye és színműve jelent már meg magyar fordításban. Darabjainak nemzetközi népszerűsége miatt Ibsenhez szokták hasonlítani, habár írásmódja inkább az abszurd drámához köthető. 2015-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi nagydíját.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.