EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. december 13. | Luca, Otília, Lúcia, É napjaAKTUÁLIS SZÁM:625392. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Féderes Manó

Couleur locale

2013. június 5.



Elméletét a vajdasági magyar irodalomra nézve egy pécsi születésű, szerb származású magyar író, Szenteleky Kornél alkotta meg (eredeti nevén Kornelije Stanković). Sz. K. a két világháború között a délvidéki irodalom vezéregyénisége volt. Ahogy egyik életrajzírója fogalmaz: egy örökké valamiféle szivárványos adriai szigetekre, közöttük az ő imádott Isola Bellájára elvágyódó, azonban haláláig a disznósivalkodásos bácskai porban és porlepte akácosokban maradó, ott bujkáló, biciklizgető és révedező, széplelkűségében itt-ott elcsorduló, utána rendre pocsék hangulatú falusi orvos, aki ebből a poros-ragacsos, önnön termékenyítette bácskai anyagból gyúrta ki a helyi színek teóriáját. Hogy végül Szivácon, abban a porfészekben, ahol élt, lelje halálát gyógyíthatatlan tüdőkólikában. Írta, hogy éjjel, amikor horkol a dagadt disznóhizlaló, s a százláncos gazda gutaütötten emészti az esti vinkót, meg a paprikást, ő például spanyolul tanul, Hölderlint forgat vagy Rimbaud-t, Van Gogh lángoló vonalait bámulja, netán Nietzsche megejtő mélységeibe szédül. Sápadtan, lázasan, szikkadt szemekkel. Hatalmas elvágyódásában azonban (a dialektika hal meg utoljára) Taine nyomán pontokba foglalta elképzeléseit; ezek lényege, hogy az író igazi életet, igazi mát adjon. Mert aki egy bácskai faluban filozofálgat, meg ábrándos, rokokós andalúziai történeteket ír, az ügyes írásművésszé nőheti ki magát, de nem lehet igaz alkotó. Mert sosem szabad megtagadni a földet, az időt, amelyben építeni kötelességünk. Ezen nagyméretű építkezés egyik későbbi korszakának valamely ebédszünetében üti föl majd a fésületlen fejét az a szemtelen, kétkedő költő, név szerint Sziveri János, aki – mielőtt még az Úr (maga is elszörnyedve) megállította volna Jugoszlávia bábeli tornyának továbbemelését – arról verselt, hogy a Couleur lokálban ülve falja az eléje rakott babot. Nyakig olajos padlóbűzben, önmagát két részre osztva: jóra meg rosszra. Miközben rügyező muzsikaszó koszolja a leget, figyelmét leköti a helyi színezet. Eltöpreng azon, hogy itt bár minden csupa élvezet, lesz-e út, mely innen kivezet?[1]







[1] Sziveri János Couleur lokál című verse első két versszakának parafrázisa. (A szerk. megj.)


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.