EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. október 18. | Lukács, Jusztusz napjaAKTUÁLIS SZÁM:603700. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Danyi Zoltán

Bazooka

2013. június 5.

 

 

1. Túl nagy a zaj, nem hallom tisztán, talán mályvaszínű vagy málnaízű, teljesen kitölti a számat.[1]

2. Amikor a háború után először utaztam Horvátországba, akkor, számomra szokatlan módon, Magyarország felől érkeztem. „A háború után”, írom, ez azonban pontosításra szorul: akkoriban ugyanis még csak a horvátok számára ért véget a háború, a szerbeknek viszont, s így „nekünk” is, messze volt még a háború vége (és azóta mintha egyre csak távolodna). Szóval, amikor sok év után először utaztam ismét Horvátországba, és bérelt Chrysleremmel átgördültem a magyar–horvát határon, egyszerre éreztem az édes és a fájó megmagyarázhatatlan keverékét. Egy kék ina benzinkúton álltam meg tankolni. A háború előtt ugyanilyen kék ina-kút üzemelt Zentán, az adai úton. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, tintakék betűk, kék épület, gondosan lenyírt pázsit az épület körül. A pedálos Tomos motorbiciklim jutott eszembe. A nehezen meghatározható érzés a pénztár mellett ért a tetőpontjára. Egy kis polcon, csokoládék, kekszek, cukorkák között, ott sorakoztak a bazooka rágók.

3. A bazooka rágó téglalap alakú volt, és kemény, mint a kavics, elsőre nem lehetett átharapni, a kitartó csócsálástól azután hamar fölpuhult, és többnyire túl puha lett, pépes, nyúlós, de legalább nagyra fel lehetett fújni, s nagyot pukkant. (Lehet, ezért hívták bazukának, de mi csak „bazókának” mondtuk.) A háború előtt Zentán is árulták, például a Mignonnal szemben, a parkban, az albán tökmagos trafikjában. A patrióta színű, kék–fehér–piros csomagolás alatt egy kicsire összehajtogatott, viaszos papírka is volt, néhány kockából álló képregénnyel. A haikuszerű, kicsi képregény főhőse Bazooka Joe volt, de erre már nem nagyon emlékszem, mostanában a nagyobb műfajok vonzanak inkább, lásd Eltűnt idő; s amikor az ina benzinkúton, tizenvalahány év után, a bazooka újra „odaért az ínyemhez”, szabályos prousti élményben volt részem, megremegtem, úgy éreztem, megint Jugoszláviában vagyok, abban a májusi napsütésben, amilyen nem lesz már soha többé stb. (Lehetne folytatni, mályvaszínű tónusban, málnaízzel a számban, sokáig, egészen puhává, nyúlóssá, pépessé csócsálva.)

4. Az úgynevezett „igazsághoz” hozzátartozik, hogy a bazooka valójában amerikai termék volt, a múlt század negyvenes éveinek közepén kezdték gyártani New Yorkban; a csomagolás trikolórja a győzedelmeskedő amerikai patriotizmust hirdette. A jugoszlávok az amerikaiaktól vásárolták a gyártási engedélyt, amely azután, talán valamilyen jogfolytonossági elv alapján, a horvátokhoz került, de ma már ők sem gyártják, néhány éve lejárt a licenc, s a horvátok nem hosszabbították meg ‒ nem tudom, miért.

5. Amerikában továbbra is gyártják a bazooka rágót, jóllehet a csomagolás azóta megújult, a patrióta színeket elhomályosította a rózsaszín árnyalat, a haikuszerű képregényt pedig fejtörő ábrácskák váltották fel. A rágó viszont ugyanaz a mályvaszínű és málnaízű téglalapocska. Aligha lenne túlzás, ha most azt állítanám, hogy emiatt lettem amerikai állampolgár.)







[1] A Bazuka Újvidéken 120 dinárba került a Komisionban. Sokáig tartotta az ízét, meg az árát is. (B. A.)


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.