EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2019. október 18. | Lukács, Jusztusz napjaAKTUÁLIS SZÁM:813089. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Ma háború van, holnap béke

című

számunk!

15. évfolyam 165. szám

Art Press

csúnyák ügynöksége

1979. január 2.

Míg a múltban csak a szép, szabályos és mosolygó arcú model­lek vihették valamire, egy londoni közvetítőiroda néhány éve a ki­mondottan csúnya, hibás arcú fotómodellek alkalmazásával alapozta meg jövőjét. Mindez egy apróhirdetéssel kezdődött. Robin Wight, a Csúnyák Ügynökségének jelenlegi igazgatója a követ­kező hirdetést közölte az angol lapokban: „Ön kimondottan csú­nya? Arcának mutogatásával ezentúl 7 fontot kereshet órán­ként.." Bár senki sem akart hinni a szemének, az akkor még megalakulófélben levő ügynökség londoni székhelyén megállás nélkül csöngött a telefon; a csúnya, de emiatt cseppet sem bán­kódó és kisebbrendűségi érzéstől mentes érdeklődők egymás kezéből vették ki a kilincset. „Az első apróhirdetés szövegével egy kis baj voltmondta Wight az újságíróknak –, mert elfelej­tettük felhívni a figyelmet, hogy csak kifejezetten csúnyák érde­kelnek bennünket. Ennél fogva és persze a pénzszerzés remé­nyében számos olyan jelentkezőnk volt, akiket a legjobb jóaka­rattal sem lehetett csúnyának nevezni”. A kritériumok azonban gyorsan kikristályosodtak, s a Csúnyák Ügynöksége – a világon az első ilyen fajta szervezet – megkezdte működését.

Wight-ot és Millert, az iroda fő menedzsereit eleinte számtalan támadás és rosszindulatú megjegyzés érte, mert első pillanatra valóban úgy tűnt, hogy a vállalkozás csupán egyfajta polgárpukkasztás akar lenni. Amikor azonban kifejtették, hogy valójá­ban a képes magazinok hirdetésein megjelenő sztereotip, zománcos babaarcokat kifogásolják, megváltozott a helyzet. Szak­értők és laikusok mind többen kezdték felismerni, hogy baj van a hirdetések pszichológiájával, hiszen a levestésztát vagy mosó­port népszerűsítő „nagymamák” valójában jólfésült és pazarul öltöző fiatalabb nőmodellek, a kávét, a margarint vagy a zacskós levest hirdető „nagypapák” pedig felettébb csinos, a középosz­tály ideáljainak megfelelő fiatalemberek. Wight és Miller rájött, hogy túl nagy a szakadék a hirdetések világa és a való világ kö­zött. Ezen az állapoton a Csúnyák Ügynöksége révén kívántak változtatni; az általuk alkalmazott fotómodellek ellenesztétikáját ilyképpen az annak idején oly sok port felvert gereblye- vagy piszkavas-szerű Twiggy-féle alapmodell határozta meg, leg­alábbis az volt a kiindulópont. Az utcáról felszedett defektes arcú embermintákkal az unalmasan és fárasztóan ható jóképű, gond­talan modellek sztereotípiáját megbontani, igyekezetük tehát lé­nyegében egy elavult és visszatetsző, nem becsületes hirdetői ideológiai és pszichológia ellen irányult.

Az első apróhirdetésre mintegy ezer háztartásbeli jelentkezett, ezeknek azonban csak egytizede léphetett a kamerák elé. Kide­rült, hogy sok ember nem is olyan csúnya, oly visszataszító, mint amilyennek látja magát. A Csúnyák Ügynöksége azonban komoly vállalkozás, nem pedig különlegességek boltja: „Nem szörnye­tegeket kívánunk felfedezni, csupán olyan emberekre van szük­ségünk, kiknek rútsága ellentmond a bűbájos, személytelen mo­dellekről kialakult felfogással" – nyilatkozta Robin Wight, hozzá­téve, hogy az ő embereik éppen csúnyaságukkal hatnak oly emberien. Az ügynökség azt is szavatolja, hogy minden fotómodell egyedi „példány”. Kinézésük nem is oly visszatetsző, mint első pillanatra hinnénk, a különbség csupán az, hogy ezek az alakok különböznek az általános normák szerint kialakított szép modellektől, akik a divatbemutatókon még hitelesen festenek, a ház­tartási cikkek reklámozásában azonban annál kevésbé. A józan és racionális átlagember ugyanis mindig jobban ráharap arra a mosóporra, amit egy magafajta tapasztalt háztartásbeli modell népszerűsít, mintha ugyanazt az árucikket mondjuk az ex-világszépe ajánlaná a fogyasztók figyelmébe. Az „életből” kiragadott ember tehát mindig megfoghatóbb, meggyőzőbb az ilyen esetek­ben.

A Csúnyák Ügynöksége által foglalkoztatott modellek nagy ré­szének becsületes polgári foglalkozása van, mert az ügynökség csak a legjobb jellemeket tudja állandóan alkalmazni. Ők telefo­non a nap bármely szakában megkaphatok. Köztük az ír Peter Gallagher az egyetlen, aki vidám arcot tud vágni. Felesége sze­rint kiköpött Harkály Peti. „Az apróhirdetést látván, azt hittem, tréfa az egész. Később meggyőződtem róla, hogy mindez igaz, tréfáról szó sincs. Másnap bejelentettem a feleségemnek, hogy fotómodell leszek. Elkezdett üvöltve hahotázni. Anyósom nem­ különben." Gallagher rögeszméje, hogy ő a világ legrondább embere, akihez képest Dracula kismiska. Philippa Brudenell és Michael de Costa álma az volt, hogy híres színészek legyenek. Tehetségüket most rövid reklámfilmekben kamatoztatják, mint a 33 éves Lindy Caulder öklöző, akinek izomképességei már nem a kötelek között, hanem a kamerák előtt szorulnak bizonyításra. Tönkrement festők és festőmodellek, volt varrónők és énekesek, egy volt profi fotómodell, jóformán minden foglalkozás képvise­lője megtalálható az ügynökség listáján.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.