EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. szeptember 23. | Tekla, Líviusz, Ila napjaAKTUÁLIS SZÁM:593963. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

SZIVERI

Judita Šalgo

CÍMKÉRDÉS

1999. november 1.

MI SZÉL HOZOTT?, BUDAPEST, 1989.

Budapesten idén tavasszal jelent meg Sziveri János ötödik verseskötete. Címe Mi szél hozott?, s e cím értelmezése nem egyszerű, ami hamar kiderül, amikor idegen nyelvre kellene lefordítani, mint jelen esetben. Honnan jöttél?; Miféle szerencsecsillag vezérelt errefelé?; vagy éppen ellenkezőleg: Miféle balsors sodort erre? A magyar nyelv mondatszerkesztési sajátosságai rejteni tudják azt, hogy ki is lenne e mondat tárgya: Mi szél hozott - téged?, engem?, bennünket?, titeket?, de még a hatvan vers között sem találunk olyant, amelyik megmagyarázná, hová is sodort a szél valakit, és hogy vajon ki az, aki a kérdést felteszi.

Támpontot a válaszhoz inkább a Sziveri-bibliográfiában találunk. A költő (1954-ben született) első két kötetét 1976-ban, illetve 1981-ben az újvidéki Forum, a harmadikat 1987-ben az Újvidéki Íróközösség kiadásában jelentette meg. A negyediket 1988-ban Budapesten (ezt a kötetet a Vajdasági Írók Egyesülete az év könyvévé nyilvánította), és a most következő, a hatodik is budapesti kiadó asztalán van. E bibliográfiában szembetűnik, hogy a szerző vajdasági magyar létére csak első két kötetét jelentette meg a Forumnál, amely köztudottan az egyetlen olyan kiadóház az országban, amely magyar nyelvű irodalmi műveket gondoz. Az is érdekes, hogy harmadik kötetét (a Diadalokat) az íróközösségre bízta, amely, egyelőre legalábbis, kizárólag szerbhorvát nyelven jelentet meg könyveket (kivételt esetleg nem irodalmi jellegű kiadványok képeznek), és végezetül utolsó három kötetével a budapesti kiadókhoz kopogtatott be. Így tehát már nem csak az első, és számára a konvenciók szerint egyedül lehetséges kiadóját kerülte meg, hanem kilépett saját irodalmi szülőhazájából is. Ez utóbbi választása azért is különös, mert az irodalmi és könyvkereskedelmi csereforgalom jól bevált sémája szerint a jugoszláviai magyar írók művei szinte kizárólag a Forum mint kiadó és exportőr által jutnak el a magyarországi olvasókhoz.

Ha a költő munkásságának életrajzából is megvizsgálunk néhány adatot, még közelebb kerülünk a címkérdés értelmezéséhez. Az olvasó talán még emlékszik az Új Symposion folyóirat szerkesztőségének 1983-as leváltására. De az "anarchistának", "álbaloldalinak" titulált magyar értelmiségiekkel való dicstelen és kegyetlen leszámolás esetéről tavaly télen a Vajdasági Írók Egyesületének tribünjén is megismerkedhetett, ahol végre megtört a csend az agyonhallgatott téma körül. A sajtónak köszönhetően a szélesebb nyilvánosságot is megérinthette az önálló gondolkodású egyének eltávolításának még egy újabb esete. Ezek miatt a "bűnök" miatt, amelyek egyébként már abban az időben is minden józanul gondolkodó emberből megbecsülést váltottak ki, ma pedig - amiatt az áldozatvállalás miatt, amellyel, mint oly sokszor mifelénk, az ilyenfajta becsületességért és önbecsülésért keményen meg kellett fizetni - mértéktelen megkeseredettséget és bánatot keltenek, Sziveri Jánost, mint a folyóirat főszerkesztőjét, és nem csak őt, kiközösítették, munkahelyéről elbocsátották, minden méltányos munkalehetőséget megvontak tőle, és ettől fogva, igaz, saját akaratából is, de mindkét oldal megelégedésére, nincs jelen a jugoszláviai magyar irodalomban. Kit hozott hát a szél, és hová? És ki kérdez?

E cikk folytatása már az (irodalmi-tárcaírói) fikcióhoz tartozik: gondoljuk el, ahogyan a (képzeletbeli) Szerkesztő irodájába belép a Költő (a valóságos), és ahogyan a Szerkesztőt az ajtónyitással hirtelen hideg csapja meg, felemeli tekintetét, és meglátja maga előtt a fiatalembert, de még mielőtt megszólalna, pánikszerűen int neki, hogy csukja be maga mögött az ajtót (élete során már jócskán elege lett a hideg szelekből), és amikor a Költő becsukja az ajtót, a Szerkesztő még dideregve, merthogy a jéghideg valójában a Költő papírjai közül árad, végre szólásra nyitja a száját, és nem minden meglepettség nélkül, kissé védelmező hangon, mint amikor vidéki rokonához szól az ember, de kedvesen, mert éppen a családnak egy igen derék tagjáról, vajdasági legényről van szó, megkérdezi: MI SZÉL HOZOTT, SZIVERI JÁNOS?

És amíg a Költő a válaszon gondolkodik, a Szerkesztőnek a múló pillanat alatt eszébe jut, egy frissebb - de egyáltalán nem hideg - szél, amely egy-két évtizeddel korábban életet lehelt a szinte teljesen szocreálba borult magyar irodalomba. Ez a légáramlat éppen annak a jugoszláviai Új Symposionnak nem túl nagy, de igen erőteljes ventillátorából fújt, amelynek bélyege, valójában már csak hege ott van ennek a fiatalembernek a homlokán. Így van ez, gondolja a Szerkesztő - aki talán túlságosan is hajlik az általánosításokra -, a modern költészet belső drámája ezen a vidéken mindig a belső gerillaharccal kezdődik, a vendégmunkások poétikus-egzisztencionális kormányeltörésével* folytatódik, hogy azután önkéntes vagy nem önkéntes irodalmi (ön)száműzetéssel végződjön.

- Mi szél hozott? - ismétli meg a Szerkesztő mindenesetre, és szívélyesen mutat az egyik székre.

A Költőnek nincs ereje ahhoz, hogy elismételje azt, amit mi már tudunk, szótlanul leteszi a Szerkesztő asztalára a papírokat, amelyekből a fordító kiválaszt egyet, és kötelességtudatára hallgatva, megtekintésre a közönsége elé tárja.

L. I. fordítása


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.