EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. december 12. | Gabriella, Johanna, Franc napjaAKTUÁLIS SZÁM:624728. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Brassai Zoltán - Bozsik Péter

Vinjak

2013. június 5.



1. Cézár ~ – A vinjak, méghozzá a Cézár. Nos, szépen vagyunk, ha ezt jelenti első pillanatra Jugoszlávia. Ha igazat akarok mondani, emellett rögtön egy zöld színű szappan is beugrott, de nem tudom már a nevét. Így maradt a vinjak, a Cézár vinjak, holott nem is vagyok italozó ember. De „anyaországi”, és ebből sok minden következik.

Például az, hogy engem is Jugoszlávia döbbentett rá a rajtunk parazitáskodó rendszer – melyet valamilyen okból népi demokráciának hívtak – talán legjellemzőbb és legutálatosabb vonására, a büszke igénytelenségre.

Már egyetemista koromban utáltam a konyakot. Illetve azt, aminek a konyakot hittem, azt a szörnyű ízű, piros címkével ellátott löttyöt, amit konyaknak hívtak, persze a csillagok ott virítottak a címkén, de a konyakhoz semmi köze nem volt. Mást, jobbat venni pedig nem lehetett; de ha az ember Szegeden egyetemista, akkor előbb-utóbb eléri a jugó csempészáru, még a hatvanas évek végén is. És kiderült, hogy a konyak, a vinjak iható! Sőt!

A behozatalát tiltották; nem csupán a Cézárét, hanem mindenféle szeszes italét, ami azt jelentette, hogy egy üveggel le kellett adni a határon a vámosoknak. Ha pedig hajthatatlanok voltak? Nos, volt egy baráti társaság, amelynek minden tagja tajt részegen érkezett meg Szegedre, mivel Röszkénél (vagy Horgoson) megittak egy ládányi Cézárt. De nem adták át a határőröknek. Elvégre tartás is van az emberben!

(BRASSAI Zoltán)




2. Rubin ~ – amikor Hősöm a Jugoszláv Néphadseregben védte az önigazgató szocializmust, volt egy pancsovai tizedese. Sokáig az egyetlen vajdasági az egységében. Lokálpatrióta vajdasági tizedes, aki Hősömet szárnyai alá vette. Még a pártba is föl akarta vetetni. Jót akart neki, na! Jugoslav Ranimirovnak hívták. Valószínűleg 1919-es orosz emigránsok sarja lehetett. Jugoslav tizedes összehaverkodott egy kruševaci őrmesterrel, akinek az édesapja a Rubin Kruševac szálloda igazgatójaként tengette önigazgatói mindennapjait. És mit ád isten! Küldött a fiának egy üveg hét decis vinjakot. Nem litereset, amit a pórnép ivott (többek között Hősöm apósa, aki hetente bevésett kedvenc italából egy-egy üveggel), hanem díszcsomagolású, 7 dl-est. Olyan ital ez, mondta az Igazgatófy, amit a legfelsőbb pártvezetés emberei, a legfelsőbb kormánykörök és azok vendégei isznak. És maga Tito elvtárs is ezt itta… (Ezt nagy áhítattal ejtette ki.) Válogatott szőlőből készült borból párolták. Színe akár az olaj, legalább tíz éves. Mivel a két tizedes nem nagyon bírta a töményet, Hősöm verselte be legalább a felét. Tényleg finom volt. Aznap, úgy emlékszik, nem gyötörte a honvágy.

(BOZSIK Péter)


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.