EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. március 15. | Kristóf, Kelemen napjaAKTUÁLIS SZÁM:1226942. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

Rendszerváltás gyerekszemmel

Ayhan Gökhan

Mit hozott az ősz?

„Ezt hozta az ősz.” Kosztolányi

2010. május 25.

 

Nekem a rendszerváltás napjaiból semmi nem rémlik. Utólagosan sem vonják kétségbe a nyitómondat állítását például olyan kijelentések, hogy „amikor három éves voltál, kivittelek a Hősök terére, és beleemeltelek a Himnusz közepébe”, nem, ehhez és hozzá hasonló dolgok egyáltalán nem történtek. Családi legendák nem vetettek árnyékot a rendszerváltás napjaira.

Nálunk otthon nem sok minden, sőt szinte semmi nem változott. A nagymamám se a rendszerváltás előtt, se pedig azután nem tanult meg írni-olvasni. A népköztársaságban és a harmadik köztársaságban sem csinált többet, mint virágot árult az Uránia mozival szemben, meg a Bosnyák téri piac egy számára kijelölt faasztalán. Neki mindegy volt ez az egész; hatvan éven keresztül mindhalálig dolgozott. Azt nem tudom, pontosan melyik napon, milyen széljárásban mutattak be neki, annyi biztos, hogy a hozzá kötődő legkorábbi emlékeim nagy valószínűséggel a rendszerváltás idejére tehetőek.

A helyszínek, az érzelmi és ízhatások egész intenzíven élnek bennem. Az első Sport szelet meg a kék csomagolású kókuszszelet, az Amerikai útnál megálló villamos, a Hungária körút sarkán a kocsma, ahol akkoriban fagyit is lehetett kapni a sör mellé, ezek mind az én kis rendszerváltásom hangulatát idézik.

Tévénk már volt a kilencvenes évek elején – a kivonuló katonák itt hagyták mementóként –, szép és nagy darab és szovjet gyártmányú, ami több évvel élte túl a rendszerváltást és a demokrácia illemtanát tanuló Magyarország történelmi súlyú pillanatait, Antall halálát, a szimfonikusokat, a Magnumot, a Kojaket és a Dallast is ezen néztük. És a Walt Disneyt, minden vasárnap délután négytől. Soha nem hittük volna, hogy kapunk egy kis kóstolót a „művelt és szabad nyugatból”, azt pedig végképp nem, hogy a fél nyugati „civilizáció” a lakásunkba költözik. Mesék vonzalmában éltünk, felnőtt fejjel szemlélve meg talán párhuzam vonható köztünk és az akkori felnőttek között: mindannyiunkat egy Nagy Mese malmában őröltek.

Intermezzóként jegyzem meg: 1986. február 23-án születtem, rá pár hónappal halt meg Andrej Tarkovszkij, és rá három évvel Weöres Sándor. Az én nemzedékem még elmondhatja, hogy magyar meséken nevelkedett: a Vízipók csodapók, a Frakk, a Krisztofóró, a Mesék Mátyás királyról volt számunkra a közös ihlet.

Találkozásom a női mellel a kilencvenes évek elejére tehető, hatéves lehettem, amikor egy kórházi fürdőszobában megláttam az ápolónő melleit a blúza mögött, zavaromat pedig csak fokozta, hogy mindvégig odanéztem. Ezekben a rendszerváltó időkben kóstoltam bele a véletlenül az asztalon felejtett üveges sörbe – tulajdonképp éltem az „igazi férfiak” mindennapjait.

A rendszerváltás utáni Budapestről a benyomásaim meglehetős homályba ütköznek, az biztos, sokáig meggyőzően állítottam, a Ferenciek tere a Jégbüfével együtt – a kettő aligha választható külön –  a határa a világ végének, azon túl csak az ijesztő semmi következik. A későbbiekben leomlott a feltételezésem: a Ferenciek sajnos nem az, aminek elképzeltem – hiába hogy manapság Magyarországon érezhetően világvége hangulat van.

Mit hozott még számomra a rendszerváltás? Asztmát, meg azt, hogy apám örökre visszament Törökországba. Apaűrt, nehéz lélegzetvételeket. Anyám arcát, aki még élt akkor, és Weöres Rongyszőnyegét, József Attila Mamáját, Altatóját olvasta fel elalvás előtt. Rengeteg fényképet rólam, amiken még anyám is, apám is jelen van; utcatábla vagy bármi olyasmi nem látható egyiken sem, ami a segítené az eligazodást a változásokban. Mondjuk, egyes fényképeken ott a könyvespolc, közelebbről megnézve a könyvek nagy része kicserélődött, ami megmaradt, azokból mind a mai napig kerülnek elő papírfecnik anyám kézírásával. Túlvilági üzenetek.

Mára meg odáig jutottunk, hogy politológusok és szociológiában jártas emberek próbálják a történtek ellenkezőjét állítani, miszerint semmiféle rendszerváltás nem volt, ha mégis, az mégsem az igazi. Magyar sajátosság ez: az örök elégedetlenség évszázadok alatt a jellemünkbe épült. Én ebben a kérdésben hozzáértés híján nem kívánom felkutatni vagy kikezdeni a gyenge pontokat, mindenesetre üdvözítő fordulat az ország történelmében, hogy éjszakánként nem kell fekete autóktól rettegni, attól félni, kinek mit mondunk, ezek remélhetőleg végleg a múlt részévé váltak. Meg aztán van itt egy kis féktelen testi szerelem és rock and roll, aminek szabad gyakorlása a rendszerváltás által valósult meg, mondom én, a fiatalkor idétlenségével, cenzúrázatlanul.

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.