EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. augusztus 21. | Sámuel, Hajna, Piusz napjaAKTUÁLIS SZÁM:584340. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Aleš Debeljak

Tengerpart

2013. június 5.



Tágra nyílt szemmel meredek a távoli múltba, a „jugoszláv Atlantisz” láthatatlan víztükre alá, abba az időbe, amikor a Pirani-öbölben húzódó határ még nem rabolta el senkinek az álmát, és amikor az emberek annak a vonalnak a két oldalán, amely most elválasztja egymástól Szlovéniát és Horvátországot, még mindannyian hittek az összekötő értékekben – vagy legalábbis úgy tettek, mintha hinnének benne. Nézem a Szlovén Ifjúság Barátai Szövetségének (Zveze prijateljev mladine Slovenije – ZPMS) alacsony épületeit a félsziget csücskén álló világítótorony közelében, nézem, és azon igyekszem, hogy az aprónép és az óvónők, az alsósok és az úszásoktatók tömegében fölismerjem a saját rövidnadrágomat.

A Savudriján éltem le gyermekkorom napsütötte éveit. Az én szüleim is azok közé tartoztak, akik kihasználták a jugoszláv állam ifjú emberek fölötti fokozott gyámkodását. A reményteljes ifjakat úgynevezett „kolóniákba” küldték, ami nem más volt, mint szervezett és olcsó nyaralási lehetőség. Így történt, hogy a hetvenes években nyaranta három hétre, volt olyan, hogy egész hónapra beköltöztem a ZPMS szürkére festett, valójában pedig igen tarka, vendégcsalogató házaiba.

Más, a szűkebb és tágabb pátriánkból származó fiúkkal és lányokkal strandra jártunk, versenyeztünk a sünpáncélok begyűjtésében, lapozgattuk a Mirko és Slavko képregény Rabok soha nem leszünk! című füzetét, amelyben két gyermekkatona, valójában partizánruhába bújtatott Superman szerepelt: „Vigyázz, Mirko, golyó!”. Mirko lehajol, elkerüli a lövedéket és odaveti: „Köszi, Slavko, megmentetted az életem!”; a Baltazár professzor című vicces rajzfilmet néztük, ami arról szólt, hogyan lehet a találmányainkkal megmeneteni az emberiséget, cocktát ittunk, az ifjúságunk italát – a miénkét és a tiétekét –, a kenyérszeletekre háromszögletű csomagolásban rejtőző kenhető sajt került, a kacér Zdenka vagy a pufók, kedves Buco; összehasonlítottuk a Životinjsko carstvo csokoládé állatos képeinek gyűjteményét, és faltuk a szó szerint leheletvékony csokilapokat; együtt ültünk az ebédlőben és együtt tódultunk be a fürdőbe, a közös sétákon pedig kettős sorokban vonulva, túlzottan ritmizálva, hangosan énekeltük az isztriai falucskát nevét soroló dalt: „Sa-vu-dri-ja, Ba-ša-ni-ja, Vol-pa-ri-ja, Zam-bra-ti-ja”; napközben együtt jártunk csodájára a csónakoknak, amelyek a világítótorony alatti apró kikötő mólóihoz erősített görbe fagerendákon lógtak, éjjel pedig, sikamlós jelenetek reményében, együtt lopóztunk a közeli kemping szerelmespárok által birtokolt sátraihoz.

Ezekben a távoli időkben a világítótorony példásan végezte a dolgát, mutatta az utat a külföldi turistának és a haziai „kolonistának” egyaránt, s kiszámítható módon szórta a fényt a szlovén és a szerb, a bosnyák és a macedón fejekre.

 


(RAJSLI Emese fordítása)


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.