EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. június 25. | Vilmos, Viola, Vilma napjaAKTUÁLIS SZÁM:566850. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Hamarosan

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

BENYÚLÁS

Alan Sobley

A maszturbáció

1992. november 2.

Az önkielégítéssel kapcsolatban fölvethetünk néhány érdekes konceptuális erkölcsi és társadalmi kérdést. A konceptuális kérdések akkor vetődnek föl ha az önkielégítés paradigmáiról gondolkozunk: egy személy magánlakáson a genitáliák érzékeny ré szeire manuálisan nyomást gyakorolva vagy ezeket dörzsölve orgazmust vált ki. Ellenben néhány paradigmának látszó sajátosságot logikusan elvethetünk. Mert maszturbálni lehet akár egy buszpályaudvar zsúfolt várótermében is. Nem csak kezet lehet használni de érzékeny testrészeket megfelelő anyaghoz vagy tárgyhoz is lehet dörzsölni vagy nyomni. Nem kell föltétlenül elérni az orgazmust sőt nem is kell hogy ennek elérése legyen a cél. Nem muszáj a nemi szervekre összpontosítani sőt nem is kell különleges figyelmet fordítani rájuk. A test más érzékeny részeit is lehet dörzsölni ilyen például az anális maszturbáció vagy a mellbimbók ingerlése a combok az ajkak vagy a csuklók simogatása ami lényegében nem is tekinthető lényeges konceptuális változásnak. A lényeg az hogy a személy aki kiváltja ezeket a kellemes ingereket ugyanaz legyen mint aki élvezi őket. Így szemlélve az önkielégítés azok közé a reflexív műveletek közé tartozik mint amilyennek az önmegtévesztés vagy az önbecsülés. Sokszor vonnak párhuzamot a maszturbáció és az autoerotizmus közöttmiközben a maszturbációt itt általában "az embernek önmagával való visszaéléseként" fogják fel amivel a maszturbáció logikai szemléletét erősítik meg mely szerint az reflexív tevékenység.

Komoly érvek támogatják viszont azt az állítást hogy a maszturbáció és az autoerotizmus nem egyenlíthető ki habár az utóbbi kapcsolódni fog az előbbihez. Ha ez a kiegyenlítés helyénvaló lenne akkor a kölcsönös maszturbáció jelensége konceptuálisan lehetetlen lenne márpedig a kölcsönös maszturbáció paradigmája fennáll: két személy egyszerre egymás nemi szervét ingerli. A "játszik magával" és a "játszanak egymással" egyaránt olyan kifejezések amelyek az önkielégítést írják körül. Ennek ellenére nem könnyű olyan kielégítő leírást adni a maszturbációról amelyik megmagyarázná hogy ezt a különleges tevékenységet miért tekintjük (kölcsönös) maszturbációnak. Nem meggyőző az állítás hogy ez a tevékenység azért önkielégítő mert magában foglalja a kéz és a nemi szervek használatát. Ezt a felfogásmódot azzal lehetne értelmezni ha hangsúlyoznánk a különbséget azok között a tevékenységek között amelyek nem foglalják magukba a behelyezést és azok között amelyek ezt teszik ha a behelyezés szót két test közösülési módjaként fogjuk fel. Az autoerotikus cselekedeteket a maszturbációs tevékenységek közé sorolhatjuk annál a (mellékes) oknál fogva hogy nem kerül sor a behelyezésre; a kölcsönös maszturbáció paradigmája úgyszintén nem jár behelyezéssel: a férfi és a nő közösülése viszont akárcsak a férfi és férfi közötti anális közösülés nem tekinthető maszturbációnak mert a behelyezést is magukba foglalják. Mi több egy ilyen felfogás azt is magyarázza hogy a felatio miért nem tekinthető maszturbációnak és arra a következtetésre biztat hogy az állattal közösülő férfi nem maszturbál habár ebben a tevékenységben csak egy személy vesz részt és egybevág azzal az állásponttal hogy a tribiáda elsősorban kölcsönös maszturbációt jelent. Mégis elfogadhatatlan az a felfogás hogy a maszturbáció olyan nemi tevékenység ami kizárja a behelyezést.

A cunnilungus például magába foglalhatja bár nem föltétlenül a behelyezést a nyelv illetve a száj vonatkozásában. Meglehetősen bizonytalan lenne az az állítás hogy a cunnilingus maszturbáció ha nem jár behelyezéssel viszont nem az ha sor kerül rá: ugyanaz a cunnilungus a maszturbációból a nem maszturbációba való folyamatos oda-vissza átmenet lehetne öt perc időtartamban. A kölcsönös maszturbáció paradigmatikus esetében sor kerülhet az ujjak behelyezésére a vaginába és ebben az esetben is különös lenne azt állítanunk hogy attól függ a tevékenység maszturbációs volta hogy megtörtént-e a behelyezés vagy sem. Annak ellenére hogy ez az álláspont érdekes következtetést tesz lehetővé az állattal közösülő férfival kapcsolatban téves következtetést indukál az olyan férfiról aki egy görögdinnyébe fúrt lyukba dugja a hímvesszőjét vagy a nőről aki vibrátort helyez a hüvelyébe: az ilyen cselekedeteket magától értetődően önkielégítésnek tekintjük habár behelyezéssel járnak. Ezeknek a kérdéseknek egy részét megoldhatjuk az álláspont olyan módosításával hogy maszturbációnak az olyan szexuális tevékenységet neveznénk amely nem foglalja magába (valódi) hímvessző bármilyen élőlényen lévő nyílásba helyezését: továbbá ha a vizsgált álláspont nem foglalja magába azt hogy az állattal közösülő férfi nem maszturbál (vagyis nem tesz különbséget az állattal közösülő férfi és az önmagát női alsóneművel dörzsölő férfi között) akkor az álláspontot továbbvihetjük oly módon hogy elfogadjuk az állítást hogy a maszturbáció magába foglal minden olyan szexuális tevékenységet amelynek során hímvesszőt nem helyeznek élő emberi lény bármilyen nyílásába. Egy így kibővített álláspontnak megvan az az előnye hogy világosan körülír egy könnyen alkalmazható kritériumot viszont ezen belül újabb nehézségek jelentkeznek amelyek közül nem elhanyagolható hogy indokolatlanul leszűkül a maszturbációs szexuális tevékenységek köre. Ez nyilvánvalóan szexisztikus álláspont mivel a nemi aktusokat csak a férfi nem szerve illetve ennek behelyezése függvényében rendszerezi. Énnél fogva ez az álláspont szorosan összefügg azzal amely szerint az egyetlen szexuális tevékenység amely nem tekinthető perverzitásnak a férfi és nő közötti nemi közösülés. Nem véletlen hogy a perverz és maszturbatív kifejezések lekicsinylő értelemben használatosak.

Nincs könnyű megoldás a nélkülözhetetlen és elegendő föltételek kijelölésére amelyek alapján aztán meghatározhatnánk hogy mely szexuális aktivitás tekinthető maszturbációnak. Természetesen világos a különbség az autoerotikus szexuális tevé kenység és aközött amelyet két személy végez viszont ez a különbség nem egyenlíthető ki a maszturbatív és nem maszturbatív tevékenységek közötti különbséggel. A mi feladatunk hogy a két személy közötti szexuális tevékenységek esetében elkülönítsük a (kölcsönösen) maszturbatív cselekedeteket azoktól amelyek nem tekinthetők ilyeneknek ugyanakkor tartsuk magunkat ahhoz az állásponthoz hogy minden autoerotikus tevékenység maszturbáció. Bizonyos esetekben viszont amelyek igencsak meggyőzőek nincs lényegi különbség a kölcsönös maszturbáció paradigmatikus esete és a szexuális tevékenység paradigmatikus esete vagyis a heteroszexuális nemi közösülés között. Azt is állíthatnánk hogy minden szexuális tevékenység valójában (csak) önkielégítő illetve közelebbről megvizsgálva az érzékeny részek kölcsönös dörzsölését amelyre a kölcsönös maszturbáció folyamán sor kerül lehetetlen megkülönböztetni attól a kölcsönös dörzsöléstől amelyre heteroszexuális nemi közösülés alkalmával kerül sor.1 Mivel e között a két tevékenység között valamiféle fizikai különbséget megállapítani nyilvánvalóan lehetetlen arra a következtetésre juthatunk hogy olyan kritériumokat kell keresni amelyek a kérdéses személyek szándékára vonatkoznak. Azt lehetne mondani hogy két személy közötti nemi tevékenység akkor nem maszturbatív ha mindketten nem csak saját kielégülésükre törekszenek hanem a társukéra is míg maszturbatív a nemi tevékenység akkor ha legalább az egyik személy kizárólag csak önmaga kielégítésére törekszik. Énnek az álláspontnak érdekes logikai következménye hogy eszerint azok a férfiak akik másokat megerőszakolnak valójában önkielégítést végeznek ugyanakkor azt a különös következtetést implikálja hogy ha a férfinak áldozatát megerőszakolva az volt a szándéka hogy annak is örömet nyújtson akkor valójában nem maszturbál. A kölcsönös maszturbáció paradigmatikus esetében amikor mindkét személy a másik nemi szervét ingerli és ezáltal kielégüléshez juttatja kétségtelenül mindketten érdekeltek abban hogy a másikat is kielégítsék: nehezen képzelhető el olyan személy akit a legcsekélyebb mértékben sem érdekli hogy a másiknál mit vált ki azzal hogy a nemi szervét dörzsöli. Énnek megfelelően ez az álláspont még egy különös következtetést implikál nevezetesen hogy a kölcsönös maszturbáció paradigmatikus esete valójában egyáltalán nem tekinthető maszturbációnak. Ha ezt az álláspontot radikálisan továbbfejlesztenénk az következne belőle hogy két személy közötti bármilyennemi kapcsolat ha egyetlen célja az hogy a résztvevő önmagát és/vagy a másikat kielégüléshez juttassa önkielégítésnek tekinthető csak akkor nem az ha ehhez a célhoz legalább még egy cél társul mint például a szerelem kifejezésre juttatása. Ebben a felfogásban jelentkezik még egy probléma: el kell fogadni azt az állítást hogy nem elegendő indikáció vagy kritérium az hogy szerelmi viszony van-e a két személy között ahhoz hogy kielégítő nemi kapcsolatuk lehessen. Még ha nem is foglalkozunk azzal a kérdéssel hogy a jó nemi kapcsolat vezet szerelemhez vagy a szerelem juttat el a jó nemi kapcsolathoz egy ilyen felfogás akkor sem kielégítő. Mivel bizonyára vannak olyan esetek amikor két személy akik szeretik egymást közösülésük során csak kielégüléshez akarják juttatni a másikat és nem szerelmüket szeretnék kifejezni furcsa lenne megállapítani hogy egy pár kölcsönösen maszturbál akkor ha együttes kielégüléshez akar jutni és nem maszturbál ha ennél többet szeretne elérni. Véleményem szerint valamilyen fizikai kritériumok alapján kellene meghatározni a maszturbatív szexuális cselekvés jellemzőit és a szexuális tevékenység etikai megítélését kellene a szándékhoz fűződő kritériumokhoz kötni.

Habár nem sikerült megfelelő módon meghatároznunk hogy mi a maszturbáció mindegyik tárgyalt álláspont legalább abban jogosan találkozik hogy nemi tevékenységről van szó még akkor is ha a maszturbáció autoerotikus jellegű. Másrészt a filozófiai szakirodalomban megjelenő szexualitásról szóló értekezések többsége szándékosan vagy véletlenül azt állítja hogy az autoerotikus maszturbáció (1) egyáltalán nem tartozik a nemi tevékenységhez (Alap Goldman) (2) hogy a perverz nemi tevékenységek körébe tartozik (Thomas Nagel) (3) hogy ez egy "másodlagos" nemi tevékenység (Robert Solomon). Az hogy a filozófusok akik csak nemrégen kezdtek el komolyabban foglalkozni az ember szexualitásával ezt a szexualitást a hagyományokkal összhangban magyarázzák amely semmibeveszi az autoerotikus maszturbációt szociológiai szempontból érdekes tény velük kapcsolatban. Most ezek közül a szempontok közül foglalkoznék néhánnyal és filozófiai szempontból próbálom bizonyítani hogy miért nem kielégítsék.

II.

A szexualitás filozófiai magyarázatainak többsége példa egy bináris keretre. Ez alatt azt értem hogy ezek logikai primátust adnak az olyan szexuális tevékenységnek amelybe két személy kapcsolódik be és a szexuális világ többi részét ebből a szemszögből szemlélik: tehát a kép amelyet a szexualitás "lényegéről" rajzolnak és az elméleti konstrukciók amelyekkel élnek hogy érhetővé tegyék számunkra a szokásos szexuális viselkedést eleve úgy állítják be a szexuális tevékenységet amely lényegében két személy között történik: másrészt a nemi vágy elemzését konceptuálisan hozzákapcsolják ahhoz az érzéshez amelyet egyik személy érez a másik személy (vagy test) iránt. Ennek a bináris keretnek legkifejezettebb formája Alan Goldman elemzésében van amelyet a nemi vágyról és a nemi tevékenységről készített.2

A nemi vágy egy másik személy testével való kapcsolat utáni vágy és vágy a kielégülés után amelyet egy ilyen kapcsolat adhat: a nemi tevékenység pedig olyan tevékenység amely az egyén ilyen vágyát kielégíti. (268).

Goldman szerint a nemi vágy feltétlenül olyan vágy amely logikailag egy másik test létezéséhez kötődik. Az ilyen bináris keret Nagel-féle alakjában a vágy egy másik személy létezéséhez kötődik:3 "a nemi vágy egy másik személy iránti érzés" (8) a nemi tevékenység "mint két személy közötti kapcsolat bfr saját tartalommal" (8) a nemi tevékenység pedig "mint személyek közötti viszony bfr saját tartalommal" (8). Solomon szintén a bináris keret híve csakhogy kevésbé akarja hangsúlyozni a kielégülés jelentőségét a nemi tevékenységben.4 Solomon számára a nemi vágy nem a "kielégülés utáni vágy" (SP 342) inkább olyan vágy amelynek "az emberek közötti kommunkáció a szerepe" (SAP 279).

A szexualitásról alkotott ilyen nézetek amelyek bináris keretre támaszkodnak nem adnak kielégítő képet mégpedig a következő okok miatt. Igaz hogy szexuális viselkedésünket jórészt a másokkal való fizikai kapcsolat iránti vágy motiválja az is igaz hogy az emberek többségénél ez a vágy más nemű személyekkel való kapcsolat megteremtésére irányul. Más szóval ebben az állításban annyi az igazság hogy sok heteroszexuális cselekmény valósul meg. De ez köztudott és nyilvánvaló. Ennek ellenére nem hunyhatunk szemet az előtt a különös misztérium előtt amelyet ez az igazság magában hordoz csak azért mert nyilvánvaló.5

Miért ilyen gyakori a heteroszexuális párok sémája? Hogy megmagyarázhassuk ezt a tényt meg kell fogalmaznunk egy álláspontot a szexualitásról. Nem dönthetünk olyan álláspont mellett amely a bináris keretre támaszkodik mivel egy ilyen elemzés épp azt feltételezi amit meg kell magyarázni. Világos hogy értelmetlen lenne azt mondanunk hogy az egyszerű emberek azért viselkednek a heteroszexuális sémának megfelelően mert a szexualitás lényege (vagy alapsémája) heteroszexuális és páros. Azok az álláspontok amelyeket Nagel és Solomon képviselnek nem forognak ilyen nevetséges módon körbe-körbe (míg tőlük eltérően Goldman épp ezt teszi)6 mert úgy próbálják megmagyarázni a szokásos szexuális tevékenységet amely párok között folyik hogy egy másféle bináris tevékenységre hivatkoznak egy elméleti páros tevékenységre amely a szokásos szexuális viselkedés alapja. A nemi tevékenység Nagel-féle magyarázatában két személy saját megtestesülésének kölcsönös megismerésében eljut egy emelkedett szintre a Solomon-félében a nemi tevékenység legfőbb célja az érzelmek kommunikációja amely két ember között folyik akik a test nyelvét használják. Annak leírásaként amit az emberek tesznek (vagy legalábbis hiszik hogy ezt teszik) a szokványos nemi tevékenység során ezek a magyarázatok nem állják meg a helyüket.7 Viszont az ami Nagelt és Solomont érdekli hogy megpróbálják elmondani hogy mit is tesz valójában az emberek többsége8 vagy mit próbál meg tenni amikor szexuális tevékenységre vállalkozik: ha ezekre a magyarázatokra ebből a szemszögből mint elméletekre tekintünk (lásd Nagel 6. old.) akkor leivásaiknak nem kell "tartaniuk magukat" a tényekhez ha hozzásegítenek bennünket ahhoz hogy jobban megértsük a köznapi szexuális tevékenységet. De ha a szexualitás teóriáiként szemléljük is őket Nagel és Solomon álláspontja akkor sem igen segít bennünket mert azzal hogy a megszokott párokban megvalósuló nemi tevékenységet az elméleti páros tevékenységre hivatkozva magyarázzák valójában elállnak attól a lehetőségtől hogy belássanak a párosodás jelenségébe. Egyszerűen azt mondani ahogy Nagel teszi hogy a nemi tevékenység természeténél fogva személyek közötti komplex kapcsolat azt jelenti hogy még csak meg sem próbálja megsejteni hogy a dolgok miért vannak úgy ahogy vannak. Valójában egy ilyen kijelentés nem más mint finomított metafizika vagy egy szuggesztívan megismételt leírása annak amit már tudunk és ami szokásos viselkedésünknek egyféle igazsága.

A bináris keret kritikája értelmében ugyanígy fontos az a tény hogy a szexualitás rá épülő magyarázatai semmit sem tudnak mondani az autoerotikus maszturbáció szexuális természetéről (az derül ki róla hogy nem is szexuális tevékenység) vagy ha mégis megpróbálkoznak valamiféle magyarázattal akkor az autoerotizmus inadekvát és homályos értelmezéseihez kénytelenek nyúlni. Kielégítőbb szempont lehetne egy olyan amelyik "unitáris" keretre épülne vagyis egy olyan szempont amelyik nem tekintené magától értetődőnek hogy a szexuális tevékenység természeténél fogva a személyek közötti kapcsolat sem azt hogy a nemi vágy szükségszerűen más személyekhez kötődik és amely ennek megfelelően magában hordozza az uralkodó séma potenciális magyarázatát amely nem zárul magába. Figyeljék meg hogy a szexualitás elemzésének e között a két kerete közötti különbség párhuzamos a maszturbáció szűkebb és szélesebb értelmezése közötti különbséggel. Hogyha bona fide elismerjük az autoerotikus maszturbáció szexuális aktivitás voltát ami természetesen következik egy unitáris szemléletből akkor könnyen eljutunk a megállapításig hogy a szexuális cselekmények többsége még ha párokban történik is és behelyezéssel jár természeténél fogva maszturbatív.

Goldman elemzése szerint az autoerotikus maszturbáció nem tartozik a szexuális tevékenységek közé mivel nem törekszik a más személyek teste iránti vágy betöltésére. Természetesen sok függ attól hogyan értelmezzük a "betöltésére törekszik" formulát. Úgy látszik hogy Goldman viszonylag bukvális és szűk jelentésben használja így más testének a megérintése máris szexuális cselekménynek számit mivel nagyon egyszerű ok-okozat-mechanizmus működésével megelégedettség érzéséhez jut el ami a vágy célja. Valamivel szabadabb interpretációban az a cselekmény hogy valaki pénzt ad egy prostituáltnak (vagyis az a durva cselekmény hogy pénzt vesz ki a pénztárcájából és a prostituáltnak adja) szexuális cselekmény mert ezzel ráveszi a prostituáltat hogy olyan cselekménybe bocsátkozzon amely feltehetőleg ki fogja elégíteni a kliens más személyek testével való kontaktus iránti vágyát. De használjuk akár ilyen tágabb értelemben a "betöltésére törekszik" kifejezést az autoerotikus maszturbáció továbbra sem kerül a szexuális tevékenységek körébe: ellenkezőleg "szexualitás-ellenes" tevékenységnek kell tartanunk ha elfogadjuk azt az állítást hogy minél főbbet végez egy személy autoerotikus maszturbációt annál kevesebb ideje és energiája jut arra hogy más személyek teste utáni vágya"betöltésére törekedjék". Goldmant úgy látszik nem zavarja hogy elemzése úgy ítéli meg az autoerotikus maszturbációt mint olyan tevékenységet amely nem tekinthető szexuálisnak: ő továbbra is azt állítja hogy a szexuális tevékenység határesete lehet ha magába foglal más személyek testével való kontaktusról szőtt fantáziákat (270 277). Mindenesetrenem világos miért minősítené át más személyek jelenléte a szubjektum képzeletében az autoerotikus maszturbációt határesetté. Az talán világos hogy az aki maszturbáció közben más személyre gondol semmivel sincs közelebb ahhoz hogy egy képzelt vagy bármilyen személy teste iránti vágya "betöltésére törekedjék" mint az aki eféle képzelődés nélkül végez maszturbációt. (Goldman felfogása szerint az a személy aki csiklandós újságok középső oldalát nézegetve maszturbál ugyanígy távol áll nemi vágya kielégítésétől.) Úgy tűnik hogy fennáll némi kapcsolat Goldman azon próbálkozása között hogy az autoerotikus maszturbációt határesetként bevegye a szexuális tevékenységek közé ha képzelődéssel párosul és azon állítása között hogy az autoerotikus maszturbáció mint voajőrizmus a "valós tevékenység" pótléka (270). Azt mondhatnánk hogy az a személy aki mások szexuális tevékenységét szemléli vagy nézi hogy meztelen járkálnak sokban hasonlít ahhoz a személyhez aki képzeletében vagy fényképen szemlél valakit (a "képzeletében" szónak itt a "távcsőn" szóhoz hasonló jelentése van). Mégis logikusabb azt mondani hogy a voajőr tevékenysége inkább tekinthető más személyek teste utáni vágy betöltésére való törekvésnek mint annak a tevékenysége aki képzelődik már azért is mivel a nézés aktusa (a képzelettel szemben) egyféle kontaktus a valós térrel és a voajőrnek arra is van alkalma hogy tudomására hozza annak a valósan létező személynek akit megles hogy jelen van (szemben azzal aki képzelődik vagy fényképet néz). Goldman szerint a voajőrizmus határeset az autoerotikus maszturbáció pedig szembenáll minden logikával és kívül álla szexuális tevékenységek területén.

Meglepő hogy Nagel soha nem használja a "maszturbáció" szót. Azt állítja ugyanis hogy a "narcisztikus tettek" olyan cselekmények amelyek megrekedtek egy primitív szinten (14) az első fokon a megtestesülés kölcsönös megismerésének fokozatai közül amelyek klasszifikálását Nagel elvégezte. Ezek szerint Nagel számára a narcisztikus tettek perverziónak számítanak mivel "egy ép konfiguráció elmaradott vagy csonka verziói" (13) vagyis bennük csak a saját testiség megismerésére kerül sor és nem foglalják magukba azt ami igazán lényeges: más lény testiségének tudatát és annak tudását hogy a másik lény is megéli a mi testiségünket. Mindenesetre nagy különbség van a harcizmus és az autoerotizmus között még akkor is ha Nagelnak igaza van abban hogy saját testünk nézegetése a tükörben ha az nemi izgalommal jár perverziónak számít (amit én nem hiszek) mégis komolyan hibázik akkor amikor ugyanígy beszél az autoerotikus maszturbáció kissé emancipáltabb formáiról. Nagel szerint az olyan fetisizmus amely egy cipőre irányul perverzió mivel az "élettelen tárgyakkal való közösülés" (14) nem haladja meg az első fázist.9 Ebből a tényből következik ha ezt egyáltalán ténynek nevezhetjük hogy a cipőhöz kötődő fetisizmus perverzió amelyik véletlenül magába foglalja az autoerotikus maszturbációt és nem következik belőle illetve nem kellene feltétlenül következnie belőle annak hogy maga az autoerotikus maszturbáció aktusa perverzió.

Lehet hogy Nagel úgy gondolta hogy az autoerotikus maszturbációt nem kell tárgyalni mert az alapján ahogy ő tárgyalja a kérdést nem tekinthető perverznek. Úgy véli hogy a perverzió inkább jelent szexuális hajlamot mint... olyan tetteket amelyeket nem ilyen hajlam hatására visznek végbe hanem egyéb okok miatt" (5). A befejezetlenség ezek szerint csak egyik szükséges feltétel. A "második ok" maga után vonja hogy Nagel szerint az autoerotikus maszturbáció nem perverzió hanem a szexuális frusztráció pozícióját föltételezi. Ha egy személy szívesebben közösülne másik személlyel és ha ezt megkísérelné de nem sikerülne neki partnerra találnia akkor nem tekinthető perverznek ha maszturbációhoz folyamodik. Az első választás jelzi hogy a személy nem hajlamos a maszturbációra. Dohát ez az ok nem kielégítő. Például Nagel szerint az a nő aki szívesebben maszturbál semhogy szexuális cselekménybe bocsátkozzon egy ügyetlen és figyelmetlen férfival mivel a maszturbáció nagyobb kielégülést jelent számára perverznek tekinthető mert ez a "második ok" teremti meg a maszturbáció utáni vágyát. Nem elég azt válaszolni hogy egy ilyen nő nyilván azt szeretné ha a világ másmilyen lenne hogy több figyelmes és ügyes férfi lenne mint

amennyi valójában van tehát ennek megfelelően ő "valójában" jobban szereti a férfiakkal való nemi kapcsolatot és nincs valós hajlama a maszturbációra. Nagel szerint a "vágy" érzése nem létezik ilyen ezoterikus idealisztikus értelemben ellenkezőleg csak empirikus lényünk érzéseit írja le. Továbbá egy ilyen válasz Nagel szándékával ellentétben a cipős fetisisztát túl könnyen fölmentené a perverzió vádja alól mivel hasonló módon rezonálhatnánk hogy ő úgy igazából akármi is történt vele ami különös viselkedéséhez vezetett jobban szerette volna ha nem történik meg és neki valójában semmilyen vágya vagy állásfoglalása nincs a női cipő bőrből készült sarkával való közösüléssel kapcsolatban. Nagel felfogása még ha egy ilyen modifikációt el is fogadnánk magával hozná hogy az a maszturbáló személy szintén perverznek tekinthető aki egyszerűen azért maszturbál mert rájött hogy az autoerotikus maszturbáció olyan orgazmushoz juttatja amely jobban kielégíti mint amelyhez egy jó képességű szeretővel juthat. Mindezekért a különös következtetésekért az autoerotikus maszturbációról alkotott Nagel-féle leírásban az általa használt bináris keretet okolhatjuk: az autoerotikus maszturbáció azért perverz mert ez egy olyan tevékenység amely nem juttat el bennünket az ő elméleti folyamatának abba a fázisába amikor már más személyek is jelen vannak.10 Eféle beállítások nem segíthetik át leírását azokon a problémákon melyeket a bináris keret hozott magával.

A szexualitásról író összes filozófus közül Solomon ítéli el legnyíltabban az autoerotizmust.

A maszturbáció ... önmagunk megtagadása. Nem más mint tehetetlenség annak elmondására amit mondani szeretnénk vagy elutasítása ennek. A maszturbáció ... nélkülözhetetlen mint legutolsó menedék de üres és tartalmatlan. A karteziánus monológ ekvivalense" (SAP 283).

Goldman szerint az autoerotikus maszturbáció nem szexuális; Nagel szerint perverzió. Mivel Solomon elméleti alapsémája magában foglalja a szexualitás mint kommunikációs tevékenység koncepcióját az autoerotikus maszturbáció szexuális tevékenység (mindenki kommunikálhat saját magával) és nem perverz (a perverzió Solomon szerint mindig magában foglalja a visszaélést - akár szemantikai akár szintaktikai értelemben - a test nyelvével amelyet a szexuális cselekmény során használunk; az autoerotikus maszturbáció nem hágja át föltétlenül ennek a nyelvnek egyetlen szabályát sem). Solomon mégis úgy kezeli az autoerotikus maszturbációt mint másodrendű szexualitást; a megszokott páros szexuális tevékenységekkel szemben csak "önmagunk megtagadásának" "ürességnek" nevezi. De hát ez is Solomon bináris keretének következménye; a szexualitás lényegében csak egyik módja nem is föltétlenül a legfontosabb a személyek közötti kommunikációnak. Az autoerotikus maszturbáció Solomon számára azért másodrendű tevékenység mivel "nem más mint tehetetlenség annak elmondására amit mondani szeretnénk vagy elutasítása ennek" de hát egy ilyen ítélet azt is magában foglalja hogy van valamiféle mondanivaló és hogy ez valami fontos mégsem kerül sor elmondására akkor amikor el kellene mondani. Tehát a szexualitásnak ez a kommunikációra épülő modellje arra kényszerítené az embereket hogy együtt legyenek hogy mondjanak valamit aminek elmondására nincs különösebb ok ("édes súgdalózás"?) hogy az elsőrendű szexualitás szintjére jussanak.

III.

Hogyan lehetne a szexualitást úgy leírni hogy ellentmondjunk az autoerotizmus lekicsinylésének sőt teljes értékű szexuális tevékenységként affirmáljuk az autoerotikus maszturbációt bona fide tevékenységként amely nem kíván elnézést magyarázkodást. Nagyvonalakban egy értelmezés amely illusztrálná az unitáris keretet magában foglalná azt az állítást hogy a szexuális vágy nem bonyolultabb egyéb kielégülést nyújtó érzetek utáni vágynál és a szexuális tevékenység az amely ezeket az érzeteket kiváltja (nem foglalkoztunk itt azzal a kérdéssel hogy mitől lesznek bizonyos kielégülést nyújtó érzetek szexuálisak más érzetekkel szemben).11 Egy ilyen leírás elméleti lenne akárcsak Nagelé vagy Solomoné; megpróbálnánk megmagyarázni a megszokott páros nemi tevékenység uralkodó gyakorlatát azzal hogy az egyénnek a kielégülést nyújtó érzetek utáni kimondott vágyára hivatkoznánk és pszichoszexuális fejlődésükre közvetlen környezetük társadalmi feltételei között. Énnek a leírásnak a tanulás vagy a föltételek elméletére kellene támaszkodnia hogy megmagyarázza miért próbálják az egyének a másik nemhez tartozó személyekkel való fizikai kontaktussal kielégíteni kielégülést nyújtó érzetek utáni igényüket. Röviden ez egy freudista teória lenne.12 Hogy aláhúzzuk eközött a két keret közötti különbséget nézzünk meg egy példát amit a közelmúlt technológiai fejlődése elfogadhatóvá tesz. Vegyük azt hogy létezikegy természetes nagyságú bábu amelynek a felszíne úgy hat mintha bőr lenne amelynek nemi szervei mindkét nem nemi szervének ízét és illatát imitálni tudják és programozásának megfelelően képes az ingerlésre megfelelően mozog az őt ért ingerekre és amely megfelelően magas hangokat tud kibocsátani. A szexualitás bináris kereten belüli leírásában bármilyen aktivitás amely eközött a bábu és egy emberi lény között lenne nem számítana bona fide szexuális tevékenységnek - vagy szexualitáson kívüli tevékenység lenne (nem különbözne egy megfelelően programozott számítógéppel folytatott sakkpartitól) vagy perverz szexualitás lenne (nem különbözne egy cipővel folytatott maszturbációtól) vagy pedig "kiüresedett szexualitás" lenne (nem különbözne egy könyvvel folytatott beszélgetéstől). De ezek az ítéletek túlságosan kizárólagosak. A bináris leíráson belül ehelyett azt is lehetne mondani hogy ez a tevékenység olyan méretekben tekinthető szexuálisnak amennyire a bábu élő személyre emlékeztet (ez annak az állításnak felelne meg hogy az autoerotikus maszturbáció csak annyiban tekinthető szexuális tevékenységnek amennyiben más személyről való képzelődést is magában foglal); és olyan mértékben nem perverz amennyire a bábu csak helyettesít valamit ami után vágyunk de ami elérhetetlen. De ezek az ítéletek is bizonyos mértékben kizárólagosak. Az unitáris kereten belül viszont az a logika érvényesül hogy nincs különbség egy személlyel folytatott tevékenység és a bábuval folytatott tevékenység között mindaddig amíg a bábu olyan kellemes érzeteket tud kiváltani amilyenekért a használója igénybe veszi. Ez következik abból a tényből hogy a szexuális aktivitás unitáris kereten belüli koncepciója nem tart magától értetődőnek valami olyat aminek lényegileg két személy között kell lefolynia. Az unitáris keret nem használja a "szexuális" vagy a "perverz" kifejezéseket hogy megkülönböztesse az élő személlyel való tevékenységet a bábuval folytatottól. Megengedi a lehetőséget hogy egyeseknek más személyekkel való érintkezéshez van nagyobb vágyuk másoknak inkább egy bábuval való érintkezéshez. Hangsúlyozom hogy az unitáris keret részben azért értékes mert rákényszerít bennünket arra hogy kikutassuk a más személyekkel való kontaktus melletti lehetséges döntésünk eredetétmásfelől a bináris keretnek az a hiányossága hogy elködösíti ennek a kérdésnek a fontosságát. Az unitáris keret heurisztikus értékének példájaként nézzük meg azt az összetett kutatást a szexualitás területén amelyet Virginia Johnson és William Masters folytatott és amely az unitáris keretre épül.13 Még érdekesebb szemügyre vennünk azt az unitaritást amit az unitáris keret ad az autoerotikus maszturbációnak.

Érdekes lehet az olvasó számára az autoerotikus maszturbációról folytatott orvosi teológiai és társadalmi viták története különösen azoknak a kegyetlen módszereknek a leírásában amelyekkel a 19. század orvostudománya élt hogy letörje ezt a gyakorlatot.14 A "régi" nézetek szerint az autoerotizmus bűn (a természet törvényeinek megsértése) hogy különböző komoly testi betegségek és érzelmi megrázkódtatások okozója és biztos jele más még fel nem ismert betegségeknek. Az "új" nézet amely a liberális hagyományokhoz kötődik nem tekinti az autoerotikus maszturbációt bűnnek és nem is próbálja a maszturbációt komoly rendellenességek okozójaként beállítani. Ennek ellenére az "új" nézet sem állt el teljesen attól a felfogástól hogy az autoerotikus maszturbáció bizonyos testi és érzelmi zavarok okozója és annak jele hogy a maszturbátor élete nincs egészen rendben. Például: habár "a maszturbáció... fizikailag nem ártalmas... (és) önmagában nem okozója semmilyen testi vagy lelki betegségnek" mégis azt gyanítják hogy a "férfi aki maszturbál és ezt a szokását megőrzi felnőtt korában is... olyan helyzetbe kerülhet hogy nem lesz képes elég hosszan megőrizni erekcióját hogy (a nőt) kielégíthesse"; és föltételezik hogy a maszturbáló nő "olyan helyzetbe kerülhet hogy a clitorisra összpontosítja a szexuális reakcióit és figyelmét nem lesz képes átvinni a hüvelyre".15

Habár a szülőknek nem lenne szabad a ' kisgyermekeknél tabut csinálni a maszturbációból mert ezzel azt érhetik el hogy "a gyermek később minden erotikus érzést szégyenletesnek fog érezni" és annak ellenére hogy "a maszturbáció veszélytelen és hasznos helyettesítője vagy kiegészítője lehet más szexuális kielégüléseknek" az autoerotikus maszturbáció "a legjobb esetben is csak csekélyebb értékű helyettesítője a valódi együtt megélt közösülés gazdag érzelmi minőségének".16

A szexualitás ilyen filozófiai bemutatása mint amilyet Goldman Nagel és Sotomon I ad támogatja és igazolja az eféle nézeteket és önmagukban is nemkívánatos társadalmi és pszichológiai következményekkel járhatnak. Ha komolyan vesszük azt az elképzelést hogy az autoerotikus maszturbáció nem szexuális aktivitás (Goldman) rögtön szembetaláljuk magunkat az első sor kognitív következetlenségével mivel mi valójában szexuális tevékenységként tekintünk az autoerotizmusra. Ha pedig komolyan vennénk azt az elképzelést hogy az autoerotikus maszturbáció perverzió (Napai) legtöbbünknek szembe kellene néznie kirándulásaival a szemérmetlenség területére vagy hallgatnunk kellene ha saját személyes viselkedésünkről lenne szó. Ha pedig elhisszük azt hogy az autoerotikus maszturbáció "üres" (Sotomon) nyilván okkal csökkenne az önbecsülésünk. Sokszor mondják hogy azért nem kell maszturbálnunk mert bűntudatunk lesz és el fog bennünket távolítani a többi embertől. Erre leggyakrabban azt válaszoljak hogy ez csak azért van így mert az orvostudomány a teológia és a köztudat olyan megvetéssel beszél az autoerotikus maszturbációról hogy valóban bűntudatunk lesz és anksziózist élünk át ha maszturbálunk. Az unitáris keret használata a szexualitás elemzésében szérum annak érdekében hogy az autoerotikus maszturbációra úgy tekintsünk mint tisztázatlan tevékenységre és ezt az álláspontot ma el is fogadják. Ebben az értelemben létezik egy konceptuális és egy történelmi kapcsolat az unitáris keret és a filozófiai feminizmus között mivel bennünket a nőmozgalom kényszeritalt rá arra hogy felülvizsgáljuk az autoerotikus maszturbációról alkotott felfogásunkat és szembeszálljunk azzal az uralkodó férfiszempontú felfogással mely szerint a női nemiség és az autoerotikus maszturbáció megvetendők. 17 Szociológiai szempontból igen érdekes hogy a szexualitásról mostanában megjelent filozófiai elemzések többsége (föltehetőleg ártatlan) férfiak műve.18 Lehet hogy ebben az esetben az a filozófiai poén hogy ahhoz a témához találunk itt nagyon jó példákat (amelyet oly nagy érdeklődéssel szoktak tárgyalni a tudós filozófusok) hogyan hatnak a mély lelki struktúrák a világról alkotott koncepciók és egyes ítéletek kialakulására.

Ladányi István fordítása


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.